Rész

 1    1|            volt rá gondja többet. A fiú megnőtt, megszakállasodott,
 2    1|           menő jövedelme ennyi szép fiú felnevelésére; legtudósabb
 3    2|          egyetlen gyermeke nem volt fiú. S minthogy nem volt fiú,
 4    2|            fiú. S minthogy nem volt fiú, természetesen leány volt.~ ~
 5    2| természetesen leány volt.~ ~Mert ha fiú lett volna, akkor lehetett
 6    2|              mint Daczos Lajos.~ ~A fiú szép férfias alak volt már
 7    2|          filozófia: kard és puska a fiú kezébe! De még nem is kard
 8    2|           Azt kaptam. Odalenn van a fiú Bánátban, a római sáncoknál
 9    2|     maradottakért."~ ~- A kegyes jó fiú! - sóhajta elérzékenyülten
10    2|            csak meg ne rontaná az a fiú a mellét azzal a nagy trombitával.~ ~
11    2|        lőporos szekerébe.~ ~Szegény fiú! ha prókátor marad, annyi
12    2|       valami bolondot cselekedjék a fiú; s aztán, hogy maga is segítségére
13    3|          sem ágyú. Néhány lelkesült fiú felkapta a véres kardot,
14    4|             báránybőr-süveg.~ ~- No fiú, - szólt - most már bujdossál
15    4|      Bevittem.~ ~- Ejnye, beh derék fiú maga; hát hogy aludt, mit
16    6|             A temetőárok az anya és fiú között volt. Ez nem bírt
17    6|           elitélő hangon Judit.~ ~A fiú felelni akart. Akarta mondani,
18    6|            elveszett-e a csata?~ ~A fiú némán inte, és fejét lehajtá.~ ~-
19    6|      napjaira. Miért jöttél el?~ ~A fiú hallgatott.~ ~- Miért akarod
20    6|            elfelejts bennünket.~ ~A fiú esdő tekintettel nézett
21    7|         nevetik.~ ~Most a legvígabb fiú vagyok azok közt, kik kalapjaikat
22    9|  ezüstszínűre festett!~ ~- ~ ~A víg fiú megnevette beszéde végét,
23   10|          belőle.~ ~A borért küldött fiú aztán tenger ideig odamarad,
24   11|              Eredj előlem, hálátlan fiú; könnyen beszélsz velem,