Rész

 1    1|        felfalva annak martalékul esett bájait. Bórembukk pedig
 2    1|     tógánál fogva kihúzá a vízbe esett Karassiayt. Még akkor is
 3    2|        én szolgálok, három ember esett el; én helytálltam emberül.~ ~
 4    2|  Debrecennek a közepébe? Sohasem esett még hasonló szégyen ezen
 5    3|       maga pedig epehideglelésbe esett és Stáhly segítségével harmadnapra
 6    4|     Ígéri? - kiálta, s úgy nekem esett, hogy attól féltem, megcsókol. -
 7    4|         szüntelen odaáltal. Künn esett az eső, a páciens szuszogott,
 8    4| felhajítá azt, s újra nyaka közé esett.~ ~- Kárpáti rengeteg erdő! -
 9    4|          szomorú is lett: valami esett a szemébe, mondá, s könnyezett. ~ ~-
10    5| ütlegeknek sokasága miatt le nem esett a lábáról, akkor aztán szépen
11    6|     tenyerébe rejté. Oly rosszul esett neki hallani, hogy a legutolsó
12    6|          elnémul, talán éppen az esett le.~ ~A két elem ura lett
13    7|         Mint pokoli balzsam, úgy esett keserv-éhes lelkemnek. Ez
14    9|        kétszer megfordult az alá esett lovag testén, míg lábra
15   10|         mennydörgés, olyan rúgás esett az ajtóra, azután még egy,
16   10|            A kalmár orrán-száján esett ki az ágyából dühében, de
17   11|         Egyik város a másik után esett el, árulás, gyáva megadás,
18   11|    Timoll és Herend már csatában esett el, a harmadik, Vaballath,
19   11|        kopja, mely nagy zörejjel esett a bozótba, észrevéteté a
20   11|     magasban, s amint visszafelé esett, egy kézív pendülése hallék
21   11|       magad! Ez asszony az égből esett ide, s minket a pokolra
22   11|     összegyűjtve, ahány palmírai esett el, annyi római halt meg
23   11|  felugrott, egy perc alatt halva esett le az árokba, keresztül-kasul
24   11|        palmíraiak!«~ ~A toronyba esett kanóc mindent szikrája gyujtott,