Rész

 1    2|       voltak szokva, aztán Daczosné asszonyom szintén a hentesmesterséget
 2    2|         azután azt felelte Daczosné asszonyom, hogy de bizony tudja: a "
 3    2|  megöregszik.~ ~Erre aztán Daczosné asszonyom azt vágta vissza, hogy hagyjon
 4    2|         nagy ember lesz.~ ~Daczosné asszonyom azzal természetesen odább
 5    2|      engemet felkölteni.~ ~Daczosné asszonyom jól megszidta Kondor uramat
 6    2|    kenyéradó tanosztályba, Daczosné asszonyom valami nagy dologra szánta
 7    2|             szeméből amint Daczosné asszonyom egyszerre a rövidebb végét
 8    2|           utoljára megállt Daczosné asszonyom előtt, s nagyot sóhajtva,
 9    2|            kitaníttatni?~ ~Daczosné asszonyom eleinte nagyon szagolgatta
10    2|   leghamarább általesik.~ ~Daczosné asszonyom csakhogy meg nem csókolta
11    2|                pattant fel Daczosné asszonyom, ki valami sértést vélt
12    2|     sírás-rívás odahaza!~ ~Daczosné asszonyom pedig éppen nem úgy fogta
13    2|           tudott keseregni Daczosné asszonyom, csak az lett légyen, aki
14    2|            meg az enyim.~ ~Daczosné asszonyom kapott a szón, s belecsapott
15    2|             kiáltá ijedten Daczosné asszonyom.~ ~- No, ez csak olyan katonaszó;
16    2|            elérzékenyülten Daczosné asszonyom. - Kondor uram pedig erősen
17    2|             szerette volna Daczosné asszonyom megtudni, hogy mi az a tűzmester?~ ~-
18    2|          még nem tudta meg Daczosné asszonyom, hogy fia éppenséggel honvédtüzér
19    2|             Lassanként még Daczosné asszonyom is hozzászokott a háborúhoz.
20    2| történeteket úgy hallgatta Daczosné asszonyom, mint amiknél semmi sem
21    2|         kell.~ ~Erre aztán Daczosné asszonyom kötényébe takarta könnyező
22    2|   kegyelmedet megsegíti.~ ~Daczosné asszonyom úgy meg volt rémülve, hogy
23    2|         előtte: ez a leányom, ez az asszonyom.~ ~Németül történt az értekezés.
24    2|             gyáva vagy!"~ ~Daczosné asszonyom pedig annyira oda volt félelmében,