Rész

 1    1|        véres alakok, kikről éppen annyi nevetségest tudott regélni
 2    1|          Azért ruháztam én reátok annyi bölcsességet és tudományt,
 3    2|       neki békét, hisz anélkül is annyi nadrágot elnyű az a gyerek,
 4    2|           fiú! ha prókátor marad, annyi pört nem nyert és vesztett
 5    2|        üljön le hát, és igyék. ~ ~Annyi pedig bizonyos, hogy Lajos
 6    2|       ezek vonulnak vissza. Hanem annyi bizonyos, hogy mi az éjszakát
 7    2|          A magyar kormánynak volt annyi esze, hogy magyar neveket
 8    4|       szegény a visegrádi várnál! Annyi bizonyos, hogy még akkor
 9    4|        nem akarom dicsérni, hanem annyi igaz, hogy boldogok és emellett
10    6|           az elátkozott világban. Annyi unokafiú közül csak az egy
11    6|          mit siratni. De senkinek annyi, mint Juditnak, a büszke
12    7|          szégyellt sírni és magát annyi nép előtt oly szép drága
13    8|      midőn őket távozni látja; de annyi bizonyos, hogy azóta senki
14    9|         országban sem foglalkozik annyi ember a teozófiával, mint
15   10| szerencsétlenség érte, hogy nincs annyi pénze, amennyivel a lábtyűjét
16   10|          tudta többet kinyitni.~ ~Annyi bizonyos, hogy Birbuc diáknak
17   10|          az utcán megvirradni, ha annyi esze nem lett volna, hogy
18   10|          nem tudta vélni, mit jár annyi ifjú ember az ő boltjába,
19   10|      körül, csupán Birbucnak volt annyi esze, hogy elfusson egy
20   10|         volna.~ ~Mincucka is tett annyi áldozatot ez ünnepély tiszteletére,
21   11|       rinocérosz roppant tetemét, annyi bátorságot vett magának,
22   11|          ahány palmírai esett el, annyi római halt meg érte. Végre
23   12|       legnagyobbakat megbuktatni, annyi áldozatot juttatott eszébe.
24   13|    országára s ne semmisítsen meg annyi kincset.~ ~Tsong-Nu rögtön