Rész

 1    1| Ledobnám innen a kertbe.~ ~- Le ám, de hátha a szél félreviszi
 2    2|        kutya nyakán, ugye? - Az ám. - No hát itt van! - szólt
 3    2|   hentesnek szánták, felküldték ám az iskolába. Azért, hogy
 4    2|    erősen bizonyítá, hogy - "az ám".~ ~- No, hát legyen prókátor.
 5    2|      ifjak lássák, hogy itt van ám a selyemposztós úrfi is,
 6    2|        is olyan katonák lesznek ám ezek, mint a többi, gyönyörű
 7    2|   pattant bele a levélről?~ ~Az ám! De az volt a levél végén,
 8    2|     Lajosnak a lábát - megfelel ám ez a leány magáért, nem
 9    2|       ezalatt ugyancsak kellett ám rángatni Lajos dolmányát,
10    2|        el az arcán.~ ~- Nem tud ám ez a legény egy kukkot sem
11    3|        jóval, de el is fáradtam ám. Három nap ötvenhat mérföldet
12    4|        észre, hogy már nem lesz ám vége, mert ezek itt most
13    4|      szólt - most már bujdossál ám a világból!... agyondobtad
14    4|       hogy megnőttem? Én vagyok ám az a kis szöszke Csallóközi
15    4|          De nem a mienket dobta ám agyon, hanem a kegyelmedét,
16    4| embernek nem oly könnyen jönnek ám az okos kérdések, mikor
17    4|        értelmezé a néne.~ ~- Az ám - mondám.~ ~Esztike odasimult
18    4|        zsellérek benne? Szoktak ám az ilyenekben lenni, hamar
19    4|         Urambátyámba nem vagyok ám szerelmes.~ ~- De még én
20    4|      fráternek bizony nem repül ám a sült veréb a szájába.~ ~-
21    4|       Hanem 'szen én is fogadok ám akármibe, - mondá Gergely
22    4|        mikor kihoztuk, sem volt ám benne.~ ~*~ ~Mához két hónapra
23    5|        a varga.~ ~- De nem megy ám ennek a fejibe.~ ~- Biz
24    5|      Apafi Mihály uram felveszi ám a vállára az eleven bivalyt!~ ~