Rész

 1    1|  megnyálazta tenyerét, s közepén fogva a botot, merészen odalépett
 2    1|  Hirtelen odafutott, s a tógánál fogva kihúzá a vízbe esett Karassiayt.
 3    2|        egész bodzafaerdőt. Ettől fogva tüzet fújt a prókátorok
 4    2|       egyszerre a rövidebb végét fogva, kirukkolt szándékával.~ ~-
 5    2|         s vezetékét kantárszáron fogva, hogy a harci riadalban
 6    3|        vármegyéből, hol ez ideig fogva voltam.~ ~- Hát él-e még
 7    4| urambátyám, elmozdítván karomnál fogva az ajtótól, - hordom én
 8    4|       lesz a sor.~ ~Ez napságtól fogva csak igen gyéren tehettem
 9    4|        mert a kaputom szárnyánál fogva fennakadtam a kapun, s lógék
10    4|       kapun, s lógék szárnyamnál fogva, mint a cserebogár.~ ~Lógáltam,
11    4|  urambátyám mint nyitja kulcsnál fogva az utcaajtót.~ ~- Kolbásznak
12    8|          fölemelé őt gallérjánál fogva, s egyet lódítva rajta,
13    8|      fojtani törekedett, s annál fogva, mint láncos ebet rántotta
14    9|           megkötöztek s nyalábra fogva bevittek egy csodálatos
15   10|          magával bundaszárnyánál fogva a kalmárt a pitvarszobába,
16   10|          a csontját.~ ~E perctől fogva valahányszor nagyobbik leányát
17   10|       kiáltson! - s azzal kétrét fogva a karikást, elkezdé végig
18   10|     vaspánt, oly erővel tartá őt fogva egy kezével, míg a másikkal
19   11|          alatt laktok, ősidőktől fogva nem tanulva mást, mint fegyverforgatást,
20   11|           s véres kardját öklébe fogva, kiálta a rémülettől megkövült
21   11|   felkapva egy decuriót nyakánál fogva, azzal mintegy buzogánnyal
22   11|  visszaesőket iszonyú agyaraival fogva fel.~ ~Semmi sem volt képes