Rész

 1    2| családaiktól, s elmentek messze földre - embert ölni.~ ~Lassanként
 2    2| gránátja a levegőben, mielőtt a földre leesett volna. Ők csak egy
 3    2|     erejeszakadtan rogyott le a földre. A szép lóhoz illő szép
 4    2|        a lováról, s ott, ahol a földre bukott, szemünk láttára
 5    4|       leszakadt, s én leestem a földre.~ ~Ez éppen azon percben
 6    6|  visszagondolj a más világról a földre...«~ ~- Nem értelek.~ ~-
 7    7|      tartó semmi. Onnét ismét a földre hullok...~ ~Vad, gyötrő
 8    9|         Az asszony port hinte a földre, halálűző szavakat mondott,
 9    9|      arcát, s leborult előtte a földre.~ ~"Miért háborítál? - kérdé
10    9|         csüggedten rogyott le a földre. Még azon éjjel, amint táborába
11    9|        vissza tőlem, s arccal a földre borultak le előttem... Én
12    9|    mindenütt lefeküdt előttem a földre, s midőn egy berek közepén
13   10|      amiker még senki sem élt a földre.~ ~A kupec átlátta, hogy
14   11|  paripák fáradtan feküdtek le a földre, a tevék elszabadultak vezetőik
15   11|        dárdáikkal, s lehajtva a földre gyönyörű karcsu termetét,
16   11|      kézív pendülése hallék s a földre hullott vad nem ugrott fel
17   11|   háromszor veté magát előtte a földre.~ ~A másik követ Perzsiából
18   11|        s onnan egész testével a földre. A másik teve lehajlott
19   12|         sóhajta fel s szemeit a földre szegzé.~ ~- És, hogy ne
20   12|        udvarnagyok leborultak a földre, homlokaikkal a padozatot
21   12|      egyszer lehajták magukat a földre, után mormogva:~ ~"La illah,
22   13|   halványan, halottan letette a földre.~ ~A nép fölkiáltott, minden