Rész

 1    2|        dörmögött hozzá:~ ~- No, édes öregem: ugyan kedves vendéget
 2    3|  tatárul kell tanulnia.~ ~- Hát édes collega uram, mondja el
 3    3|        Biz ezek szomorú dolgok, édes excollega és csaknem hihetetlen,
 4    4|           Sohase bántsa.~ ~- Óh édes, kedves, drágalátos asszonynéném,
 5    4|   maguknál.~ ~- Hát - - kedves, édes asszonynéném, csak annyiban
 6    4|        megcsókol. - drágalátos, édes uramöcsém, becsületes ember
 7    4|            Hogy-hogy?~ ~- Ugyan édes öcsémuram, nézzen ezen a
 8    4|         benne.~ ~- Az Istenért, édes öcsémuram, ne hagyjon megvakulni -
 9    4|     szorítva, mondhatnám neki: "édes, édes Esztikém!"~ ~És csakugyan
10    4|         mondhatnám neki: "édes, édes Esztikém!"~ ~És csakugyan
11    5|       Még egyszer kérdem tőled, édes öcsém, - szólt a varga moderate,
12    7|     sírba tesznek. Ki fog akkor édes hízelgéssel reggelenkint
13    7|      csillagokat, s jótetteknek édes emlékire nyugtatni le gond
14    8|     folyik, örökzöld szavannáin édes patakok bolyonganak, őserdeit
15    9|  találkozásunkkor, hanem valami édes, éltető, melegítő, eleven
16    9|     ülve, átkarolt, megölelt, s édes, kedves hangon elkezde kínálni
17   10|     most is?~ ~- Ne haragudjál, édes atyus, - veté magát közbe
18   10| Boldizsár; ma neveestéje van az édes mamának, egy kis meglepetést
19   10|         sok sírás miatt, mintha édes apjának tette volna.~ ~Mincucka
20   11|     jössz? - kérdé a nő, hangja édes volt, mint a szerelmi dal
21   11| tartotta templomában, míg annak édes fia Galienus csodálatos
22   11|  bánthatna, ha te oltalmazol?~ ~Édes gyermeki érzelem, mely mindenhatóvá