Rész

  1    1|                 az ellenséget azáltal is meg lehet verni, ha a környéket
  2    1|                fiatalembernek addig, míg meg nem házasodhatik, tehát
  3    1|                 csak az sem történhetett meg, hogy valami ifjú ember
  4    1|                utána, s csak akkor ijedt meg, mikor körmeit az ablakba
  5    1|                  nagytiszteletű úr kapja meg?~ ~Most Áronon volt a sor
  6    1|               megszedni, egyedül ő lelje meg és olvassa el.~ ~- Hát hiszen
  7    1|                egy dolog lehete, hogy ha meg találja valaki látni.~ ~
  8    1|                 látni.~ ~Senki sem látta meg. Átmászhatott a falon, elrejthette
  9    1|                   borról sem feledkezvén meg, amely ne legyen több, mint
 10    1|           nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak fogyatkozva élelmiszerekben,
 11    1|                bor helyett a vérét issza meg az egész lakosságnak.~ ~
 12    1|                 felfegyverkezve jelennek meg a hallgatóteremben, s hallani
 13    1|         hátrakapta a fejét e szóra, mert meg volt neki felelve. Ez még
 14    1|              domini, jurátusok, húzassák meg a repedt harangot!~ ~Ezt
 15    1|                  s most a főbíró szólalt meg magyarul:~ ~- Majd tudtára
 16    1|                   s késő estig nem szűnt meg az egész város sütni-főzni
 17    1|               Klárika, hogy őket hagyják meg azon éjjel az Isten házának
 18    1|                 éppen előttük állapodott meg; de be voltak zárva, a kapukulcsot
 19    1|                látva, hogy itt csakugyan meg kell állni, elereszté Gerzson
 20    1|             tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én nevem Bó-rem-bukk!~ ~-
 21    1|             keresné, hogy honnan ütötték meg? Pedig nem kellett azt keresni,
 22    1|                diák még élt, de a labanc meg volt halva.~ ~Ekkor Gerzson
 23    2|                 serpenyőbe való kellett; meg is lehetett azt ismerni
 24    2|           elveszett a kis kutyája, ilyen meg ilyen volt; aki megtalálja,
 25    2|               egy házban egy fürdőmester meg egy hentes laktak együtt;
 26    2|              belőle, soha semmi kirurgus meg nem menti életét. Hát még
 27    2|                 mesterséget, amit űzött. Meg is élt belőle tisztességesen,
 28    2|                  ővele is az apja, avval meg a nagyapja és így föl, ki
 29    2|                  megismernie, hogy tudja meg, kik voltak és mit tettek
 30    2|                 no, még a fizika sem árt meg, de talán még a poézis sem?
 31    2|                    Jól van. Mássalhangzó meg aztán, ugyebár, a "harang",
 32    2|              ablakában. Ezt nem engedném meg neki. A gyermeknek lótás-futás
 33    2|              pihenőnapom, vasárnap; neki meg akkor kell izzadnia. Ha
 34    2|        beszédekért, s nagy okosan jegyzé meg végül, hogy más útja is
 35    2|                   az egyiknek okvetetlen meg kell enni a másikat, hogy
 36    2|                Vagy hát doktor...~ ~- Az meg éppen mindig az életével
 37    2|             egyforma volna, hogy ismerné meg a feleség az urát a sokaság
 38    2|                az urát a sokaság között? meg ha minden ember egyféle
 39    2|                 attól hat esztendőn alul meg nem szabadul. Akkor az én
 40    2|                 csemetéi?~ ~Erre a szóra meg aztán Daczosné asszonyomat
 41    2|              Daczosné asszonyom csakhogy meg nem csókolta erre a szóra.~ ~-
 42    2|                  szeretném, ha a vejemet meg a leányomat olyan címekkel
 43    2|                 a dolgot, ahogy a költők meg a honatyák szokták versben
 44    2|            Sárika az én leányom, Lajoska meg a kigyelmed fia, tudom,
 45    2|                  szomszédasszonyé, a fia meg az enyim.~ ~Daczosné asszonyom
 46    2|           Sárikát magamhoz.~ ~- No de én meg aztán ne halljak több sírást
 47    2|                  a rongyos ruhákra. Azok meg egész nap danoltak, mint
 48    2|                  ment keresztül.~ ~Hanem meg volt neki mondva az apjától,
 49    2|              mikor és minő halállal holt meg? Hanem jó volt; majd talán
 50    2|            eszünk mellé holnapután, hogy meg ne ártson; mert a tócsából
 51    2|             vagyok a puszta sárban; hej, meg is tanultam káromkodni úgy,
 52    2|              volt, háromszor ostromoltuk meg a várost, végre elfoglaltuk
 53    2|               Kondor uram.~ ~- Jaj, csak meg ne rontaná az a fiú a mellét
 54    2|          Merthogy ez ideig még nem tudta meg Daczosné asszonyom, hogy
 55    2|         hivatalától senki sem foszthatja meg többé.~ ~Lehetett-e más
 56    2|               már saját leveléből tudták meg hozzátartozói. Ugyanabból
 57    2|              fojtást.~ ~Csak már egyszer meg is láthatnák őt! Milyen
 58    2|          kérdezett, az Kondor uram volt. Meg is tudta, hogy Lajoska az
 59    2|                 muszkának ágyúval; őneki meg a muszkák.~ ~Pedig különben
 60    2|               aki a hátán viszi a borjút meg a puskát meg hatvan ellenség
 61    2|              viszi a borjút meg a puskát meg hatvan ellenség kioltására
 62    2|          töltényeket. A szegény honvédek meg voltak főve ebben a pogány
 63    2|                 szokott kelni, már akkor meg is volt fésülködve, s kinn
 64    2|            kedvese arcát, nem csókolná-e meg azt a földet?~ ~- Én ilyen
 65    2|                  de édesanyánk ne lásson meg így, mert a szíve megszakadna
 66    2|              helyreigazította, de azután meg végképp leesett a fejéről
 67    2|                jó asszony. - Majd estig, meg holnap meg holnapután. Ugye,
 68    2|                   Majd estig, meg holnap meg holnapután. Ugye, sokáig
 69    2|                poharat.~ ~- Isten áldjon meg benneteket. Ez lövés volt;
 70    2|              megérkezte után azzal bízta meg, hogy kússzék fel a dombra,
 71    2|            katonának erre a hangra kapja meg a szívét a láz, kezeit a
 72    2|                 az még egyet sem sértett meg az övéik közül. A muszka
 73    2|                  felleget láttak belőle, meg a durranást hallották, egyéb
 74    2|                nem is kereste, hogy maga meg van-e sebesítve, csak azt,
 75    2|              gyalogság tömegekben indult meg az ellenséges had arcvonalának
 76    2|                fel ágyúit, s onnan nyitá meg a tüzelést. Két ágyú kartáccsal
 77    2|                 pajtás, mert te magad is meg vagy sebesítve.~ ~A futár
 78    2|                tört németséggel:~ ~- Add meg magad!~ ~Lajos visszanézett
 79    2|             rákiáltott keményen:~ ~- Add meg magad!~ ~- Majd mindjárt -
 80    2|                 a város alá nem ért, ott meg már annyira elmaradtak mögötte,
 81    2|                  város főutcái már ekkor meg voltak torlasztva minden
 82    2|               ami ennivaló, hadd egyenek meg első nap mindent; másnap
 83    2|                 kozákok? Alig ölelhettem meg, alig csókolhattam meg;
 84    2|        ölelhettem meg, alig csókolhattam meg; alig egypár órája, és már
 85    2|             mangalicát, sebtiben leölöm; meg kell traktálnunk az átkozottakat
 86    2|                   Daczosné asszonyom úgy meg volt rémülve, hogy szót
 87    2|          összetépni, mint ahogy a gránát meg a kozák meg a sok nádkerítés
 88    2|               ahogy a gránát meg a kozák meg a sok nádkerítés összetépte.~ ~
 89    2|               támadt.~ ~- Te, Lajos. Itt meg ne kapjanak a kozákok mint
 90    2|               nagy tudományban, az anyád meg Sárika majd eszedbe juttatják.
 91    2|                  s ügyel a konyhában. Én meg magam majd kiállok az utcaajtóba,
 92    2|              kedvesének észrevenni, hogy meg van sebesítve. "Csigavér!",
 93    2|                  kocsonya, s alig talált meg valamit abból a kevés német
 94    2|                és a leányzó; aki az urat meg akarná mérgezni, az minket
 95    2|                No, egyszóval, te ne érts meg semmit abból, amit az beszélni
 96    2|              majd átszúrta szemeivel, az meg csak jámborul belenézett
 97    2|             érdekelné más, mint az, hogy meg ne égesse a száját.~ ~Kondor
 98    2|              ember sajnál rájok lőni. Ez meg a zsebbe dugja a két kezét,
 99    2|             elmondják neki: "ó, ne halld meg ezeket, hiszen nem igaz,
100    3|                  feleségemnek főkötőnek, meg egy kék rókát, abból meg
101    3|                 meg egy kék rókát, abból meg nekem lesz nyakravaló.~ ~-
102    3|              Hanem szegény G.....i járta meg; annak három zsák tengeri
103    3|             tizenkét kutya hozott, aztán meg kergettek is.~ ~- Mindegy,
104    3|         Gyiczoczo!~ ~Hogy a kakas csípje meg, de szép!~ ~De hát mit csináljon
105    3|           dárdákkal; utána másik csapat, meg harmadik csapat. Kik is
106    3|              akkor sem töltött puskával, meg ha valakit temetnek; utóljára
107    3|                Megvan még Kecskemét?~ ~- Meg, csak az egész városnak
108    3|           hordanak a szomszéd városokba, meg majoranna polyvát, télen
109    3|                   mint puffancsot, pitét meg málét. Minden étele oda
110    3|               muszka a repraesentatiótól meg nem ijed. Denique nem akartak
111    3|                 csapták a Corpus jurist, meg a pragmatica sanctiót, s
112    3|                  közül egy kettő van még meg, a többinek igen drámai
113    3|                  vettek be, s úgy haltak meg egytül-egyig szépen kifestve
114    3|            tartozandó kutyaekvipázszsal, meg harmincz kopek rendes havifizetésük,
115    3|               nemzetet. Az intelligencia meg volt hasonolva, ez ellen
116    3|                azt sem el nem viszi, sem meg nem eszi, esztendőre megint
117    3|             természettani ez: "fejtessék meg, hogy a cserebogár miért
118    3|                  tanul, mégis úgy halhat meg, mint tudós?" A pesti vagyis
119    3|           Petőfit még mindég nem égették meg, sőt a "két ország egyesülése"
120    3|                volt.~ ~Csupán egy maradt meg élő valóságul ijesztő álmaimból,
121    4|            megkergetett, isten nyugossza meg szegényt; - amint árkon-völgyön
122    4|                   azt hittem, hogy addig meg sem állok, míg a világ kerítésébe
123    4|           somfanyelű csákányt a kezében, meg azt a meggyfa-csutorájú
124    4|                   nád a kert", próbáljuk meg, hát énbelőlem milyen insurgens
125    4|               tegyem, miért is kergetett meg engem tulajdonképp az én
126    4|                  ökörre, a rosszabbikkal meg énrám nézve.~ ~- Oda bizony,
127    4|                 az ökröt.~ ~- Hát mondja meg énnekem, János gazda: mi
128    4|    compossessoratus valamennyi boglyáját meg lehetett számlálni, s ha
129    4|               Gergely. - Isten nyugossza meg szegényt! - meglehetősen
130    4|                még odább egy rakás ölfa, meg egy sertéshidas, meg egy
131    4|               ölfa, meg egy sertéshidas, meg egy nyikorgó kankalikos
132    4|                 nyikorgó kankalikos kút, meg még patvar tudja, mi mindenféle
133    4|               azt a kilenc ordas agarat, meg a tarka tinót és a fehér
134    4|              Gergely, Isten nyugosztalja meg szegényt...~ ~Miattam azonban
135    4|               aki el akarja venni, kérje meg; aki el nem akarja venni,
136    4|             paradicsomban Éva kisasszony meg a kígyó egymással, olyankor,
137    4|               vissza tudott emlékezni!~ ~Meg sem gondoltam, hogy azon
138    4|         gyülekezetben, hogy könnyebbítse meg a jó Isten az ő ágyának
139    4|                  s nagy áhítattal álltam meg ott, amúgy diáktempóra,
140    4|              menjen ki a mezőre, keresse meg azt a füvet, amitől az ilyen
141    4|            édesatyja, majd csak kérdezze meg tőle.~ ~(Tyűj! Mikor kegyelmed
142    4|              Eszterka! Eredj ki, kérdezd meg, a béresek megjöttek-e már?~ ~
143    4|            ártatlanabbul nem átkozhattam meg.)~ ~- Hát mi baj, öcsémuram?
144    4|                 padláson a hurkák végit, meg az oldalast; hanem a mieink
145    4|                 sürgeté a sárkány - nézd meg, esznek-e a kis pávák?~ ~(
146    4|              ugyan szép idő van odakint, meg hogy a kukorica már a selymét
147    4|            megállj te semmirevaló, ilyen meg amolyan, aki ez ártatlan
148    4|               keresse ki, az Isten áldja meg, azt a semmirevalót. Bizony
149    4|                madár, kit a zápor mosdat meg, a zivatar megfésül. Keserűség,
150    4|               mondja azt, az isten áldja meg, ha nem akarja szívemet
151    4|         macskagyilkosnak, - látta ez is, meg amaz is, s akkor leírtam
152    4|             könyveit?~ ~Így ment ez, míg meg nem állt; megállt pedig
153    4|                az időt, mikor urambátyám meg szokott jőni), s kifelé
154    4|             volna, sem ijedtem volna úgy meg, mint most... Nemzetes és
155    4|               elutazék, mit onnan tudtam meg, hogy a honn maradt agarakat
156    4|               sem adott belőle, - bizony meg sem tudjuk majd szolgálni.~ ~-
157    4|             hozzájárulni, hogy a könyöke meg talál fájdulni az embernek:
158    4|                  enyimbe, Isten bocsássa meg, megcsókoltam őt kedvem
159    4|       statáriumot nemcsak megnémítók, de meg is vakítók és süketítők,
160    4|                 hogy ne hagyjam bántani; meg aztán oly ember is vagyok
161    4|                 ha az agyonütés kedvéért meg nem álltam, a láb-eltörésért
162    4|            álltam, a láb-eltörésért csak meg nem állok.~ ~Így futottunk
163    4|                  most az egyszer bocsáss meg, és soha többet nem vétkezem
164    4|             félni, hanem az ötlött nekem meg eszembe, hogy hátha igazi
165    4|                szűkölködik!~ ~Hanem erre meg így okoskodtam: ha jő a
166    4|                  akár nem félek, nem esz meg, s e szillogizmus által
167    4|           jobbra-balra.~ ~- De szabadíts meg a gonosztól! - ordítá felszökve
168    4|            valahogy kikapaszkodom, téged meg aztán kihúzlak. ~ ~- Tessék.~ ~
169    4|             aztán különös alakban látjuk meg a feltámadást; jobb bíz
170    4|             reggelig? a szúnyogok esznek meg: akkorákat haraptak rajtam,
171    4|                már ennyire vagytok, üsse meg a káposztás kő! nem bánom;
172    4|              fagótot fújt volna. Aközben meg álmában is rágta a pipát.
173    4|                elhallgatott; hanem akkor meg a magam fütyülése miatt
174    4|              kezdte rá.~ ~Így virradtunk meg szép pipaszóval.~ ~Azalatt
175    4|                 kiknek urambátyám rögtön meg is ígérte, hogy kifordítja
176    4|                 kifordítja a bőrüket, ha meg merik mondani valakinek
177    4|          halványan, majd a szívem repedt meg olyankor érte; de megígértem,
178    4|                 hogy nem szólok hozzá, s meg akartam szavamat tartani.~ ~
179    4|             legény megemelt, másik kettő meg lerántott, ismét másik három
180    4|                 világ, mert alig találta meg a lugos ajtaját. - Nem jött
181    4|               utána, - súgá - vigasztald meg szegényt; még kisírja a
182    4|                      Már pedig ne haljon meg, mert az most oly közel
183    4|                 mintha tegnap halt volna meg.~ ~(Ez volt oka, hogy őt
184    5|                  a nehéz ezüstkupát, úgy meg tudja azt szorítani, hogy
185    5|                  Ekkor a varga merítette meg a maga kupáját, s a fullajtárra
186    5|             fullajtárra köszönté.~ ~- Ez meg az én uramért, Apafi Mihály
187    5|          tehozzád, mert azt nem köszönöd meg.~ ~A fullajtár látva, hogy
188    5|             Egyébiránt jövendőre tanulja meg kend: hogy ha inni akar,
189    6|                 kikben a lélek sem vénül meg, hanem az évekkel megerősödik.~ ~
190    6|              lecsüggött arcába.~ ~Ruhája meg volt szaggatva. Kezével
191    6|         iparkodott elrejteni, hogy senki meg ne lássa.~ ~Mindenki ráismert
192    6|                 ottan, ne maradtál volna meg a gyalázat napjaira. Miért
193    6|                   Irtózatos seb látszott meg alatta. Valahol a harasztos
194    6|               ott meghalt. Sohasem tudta meg senki.~ ~Jöttek aztán a
195    6|                  hont magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~ ~Elátkozták,
196    6|                  és énekelni, míg a láng meg nem emészt: »szolgáidnak
197    6|                  kisértetekkel látogatta meg napjainkat. Túl kellett
198    6|                cselekszem, egyedül halok meg. De ismerlek benneteket.
199    6|              valami keserű vonzalom lepi meg a találkozókat, s mindkettő
200    6|             jöttünk volna ide soha.~ ~Ha meg tudnák érteni szavainkat,
201    6| Sepsiszentgyörgyöt lakta. Itten vénült ő meg, szent volt. Nyolcvan évig
202    6|                 csata híre ölte volna őt meg, hanem a csaták acélai,
203    6|                városba bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~ ~- Vedd
204    7|                ott szép birtokkal áldott meg az Isten, volt a hegyek
205    7|              születtek lángoló fejemben. Meg tudtam volna az egész világot
206    7|       bocsátkozni. Olykor egy kő gördült meg lábaim alatt, s ugrálva
207    7|             látszott, hogy fel sem vesz, meg sem mozdult.~ ~Én szépen
208    7|            csodálom, hogy e félóra alatt meg nem őszültem. A zápor kioltá
209    7|          megfogtam keblére tett kezét, s meg akartam azt rázni.~ ~Az
210    7|                jutnak eszedbe, tartogasd meg őket féltett ereklyeként,
211    7|                  érintése velőmet gyújtá meg, ha csak álmomban is.~ ~
212    7|            halálhörgések hangjánál iszik meg, s elolt a szívben egy évtizeden
213    7|                az eskü. A lég sem tartja meg, hát még az emberi szív?~ ~
214    7|                  magáért szenvedi. Utáld meg magadat, s nyugodjál meg
215    7|                 meg magadat, s nyugodjál meg szenvedéseidben; ez becsületedre
216    7|              mindenki megvetett, gyűlöld meg magadat, megérdemelted.
217    7|              állatnak, semmi fűnek nincs meg e fájdalma. Csak az ember
218    7|              első napon? hadd halt volna meg éhen a hatodikra...~ ~S
219    7|                virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen azt a baljóslatú
220    7|                volt, így nem jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn
221    7|                 sem szíve, sem lelke, de meg tudta szánni a siralom fiát,
222    7|              felén a vándorfecske szállt meg vendégnemszerető kopár ormain.
223    7|          fölnevelt, a sír férgeig, amely meg fog rágni, s szívembe döftem
224    7|                  élő szem még nem látott meg soha.~ ~Várt, várt, a nemtő
225    7|             bámultak rá, és nem szólíták meg. Sorra járta a csillagokat,
226    7|             Századokig, ezredekig járták meg ez utat, mire visszatértek,
227    7|                hogy a föld megfagyott.~ ~Meg volt rá érve. Megvénült,
228    7|                 világ, ez egyért kímélte meg a földet az Isten.~ ~De
229    7|                     Egy apa fiát átkozta meg.~ ~Tele volt csillaggal
230    7|                    Kilencven év fehéríté meg e hajakat.~ ~És becsületben
231    7|                  És becsületben őszültek meg azok.~ ~Egyetlen fia volt
232    7|                 Ilyen látások kísértenek meg álmaimban.~ ~De az ébrenlét
233    7|                     Óh, hányszor látogat meg ez a fekete kép, e néma
234    7|                  sejtelem, mit látogatsz meg annyiszor?~ ~ XIII.~ ~Halál,
235    7|              embert. Rövid fájdalom előz meg, ez a fájdalom is az életé.
236    7|                 élvezni ott. És hinni és meg nem csalatni. Nem vonzatni
237    7|             sorai. Könyv nélkül tanultam meg azokat, bár most felejteni
238    8|            egy-egy kisded pilota jelenik meg, és halálveszéllyel közelít
239    8|          találkozott, mely karját bénítá meg, - még egy hajítás, s véres
240    8|               szabadít! - Óh jer, ismerd meg azon helyet, hol a halál
241    8|        meghalásnak, majd ha lesz, azt is meg fogja mondani; ezen ég,
242    8|                jéghideg kígyók mozdultak meg sziszegve.~ ~Mentül beljebb
243    8|                 barom - szólt Williám -, meg találtam őt rúgni... De
244    8|          fellökte magát, dühösen ragadva meg favastagságú karjaival a
245    8|                  azután sürgetve ragadta meg a hölgy kezét.~ ~- Siessünk -
246    8|                  mint hajóslegény jelent meg saját felesége előtt, tudtára
247    8|                 az ember tizenharmadszor meg nem szökött börtönéből;
248    8|                  Csak egy szabadulhatott meg!~ ~S ki legyen azon egy?~ ~
249    8|           tanakodás után abban egyezének meg, hogy az Williám legyen,
250    8|               vannak, és őket szabadítsa meg.~ ~Még azon éjjel kedvező
251    8|                feszült vitorlával indult meg nyugatnak, s kevés idő múlva
252    8|              ifjú térdeit átkarolva.~ ~- Meg fogom őt ölni, vagy meghalok
253    8|           keréknél a kormányos állt.~ ~- Meg kell téged szabadítaniok,
254    8|                mintha kígyó csípte volna meg, szökött fel helyéből: "
255    8|             Quarrelson sohasem szabadult meg a pokolszigetről; emlékeznek
256    9|               akkori hadi bulletinben is meg vannak említve s a főbb
257    9|                megelevenültek azok. Száz meg száz alak, mely eddig rejtve
258    9|                 kardcsapást sem kísértve meg.~ ~Mi azt hivők, hogy könnyűszerrel
259    9|              túlnyomó tömegekben támadva meg.~ ~Nem első csata volt ez,
260    9|             hasonló kürtrivalgás szólalt meg az erdőből, támadóink megdöbbenve
261    9|                    Tettem. De azt bántam meg leginkább. E csodás, elasztikus
262    9|                    De az igaz, - szólalt meg egy vén katona közülünk,
263    9|               közülünk, egy eszmét kapva meg Davidson beszédéből, - hogy
264    9|          nyugtalan tűzszemekkel jelentek meg a földön, kik mind valami
265    9|                 először életében rettent meg az ütközet előtt, az Isten
266    9|           kérdésére, az Isten nem jelent meg álomlátásai között. El volt
267    9|                boszorkány, azt látogatta meg Saul, késő éjjel s álruhában:
268    9|                fölszólítá, hogy kérdezze meg a sírok lelkeit, a holnap
269    9|             feljönni a földből." - "Nézd meg arcaikat, minőek?" - "Egy
270    9|            odanézett, s borzadva ismerte meg a próféta arcát, s leborult
271    9|                Asasielt, hogy szabadítsa meg a haláltól.~ ~"Életet elvennem
272    9|              válaszolt a lélek.~ ~"Tehát meg fogok halni?"~ ~A lélek
273    9|             látok. Az ég sötét." ~ ~"Úgy meg fogsz halni", - monda a
274    9|                 szomorúan.~ ~"Szabadítsd meg legalább fiaimat".~ ~"Ha
275    9|                 Hívasd őket elő, kérdezd meg tőlök, melyik lát csillagot
276    9|           ültesse a királyi székbe, hogy meg ne tudják, miszerint meghaltál
277    9|              után saját fegyverével ölte meg magát, az ellenség rátalált,
278    9|                 túl nem élik, nem látják meg.~ ~- Ah, ezt mutasd meg
279    9|                  meg.~ ~- Ah, ezt mutasd meg nekünk, - kiáltának fel
280    9|                körül az indust. - Meliah meg akart bennünket tréfálni.~ ~
281    9|              apró mécset az égen, majd ő meg fogja mondani, hogy kell-e
282    9|                 kezdtem érezni mellemen. Meg voltam lőve. Egy pillanat
283    9|                Miért nem szabadítottátok meg? ~ ~- Már késő volt, közülünk
284    9|                 érezteté még velem, hogy meg vagyok sebesülve; a belépő
285    9|               belépő tábori orvos nagyon meg volt elégedve állapotommal. "
286    9|             egyfelől Davidsont pillantva meg, másfelől azt látva, hogy
287    9|                  parancsolta, hogy innen meg ne mozduljunk, és seregeivel
288    9|              fejem, vagy a szívem örökre meg van rontva.~ ~- Az Istenért,
289    9|                  az orvos.~ ~- Meglehet, meg vagyok igézve.~ ~- Vagy
290    9|             valamit?~ ~- Semmit, semmit. Meg vagyok igézve.~ ~- Az meglehet:
291    9|             szózat megdöbbentve állított meg utamban, eltaszítva onnan.
292    9|                      Azt ugyan jól tevé, meg voltak mérgezve bizonyosan, -
293    9|               oly erővel, hogy azt hivém meg kell halnia ölelésem miatt,
294    9|                Minden tagom, minden ízem meg volt merevedve. Szólni akarék,
295    9|            Iszonyú erőlködéssel feszítém meg idegeimet, szét akarva törni
296    9|             angol nyelven felelt vissza, meg egy kicsinyt káromkodott
297    9|                 a nagy rémület őszítette meg.~ ~- Azt kikérem magamnak.
298    9|                 kértük, hogy ismertessen meg ez eseményekkel.~ ~- Elébb
299    9|              tegyen igazságot, s hogy az meg sem mozdult a kedvökért,
300    9|          partjára s, tisztelettel hajták meg magukat előtte. Kitaláltam,
301    9|               előtt önkénytelenül törtek meg térdeim. Egyet intett az
302    9|                    Én nem tartóztathatám meg magamat, hogy az előmbe
303    9|             előmbe nyújtott kezet forrón meg ne csókoljam. Ah, barátom,
304    9|                Drumfield és én. Magam is meg voltam sebesítve. Azért
305   10|         huszonöttel.~ ~Ily címmel jelent meg az alábbi humoreszk.~ ~Ámde
306   10|                ugyanabban az évben estek meg az országos képviselőválasztások (
307   10|                Ez megnyugtatólag hatott, meg is választottak a derék
308   10|              mint azt látni, mint halnak meg éhen felesége, gyermekei.
309   10|            fogott a szájába; sőt egyszer meg is bolondult s kifutott
310   10|                 az a semmirevaló?~ ~- No meg engem, hogy akasztanák fel
311   10|                bolond módra, hogy sütnék meg, ahol megkaphatják, mert
312   10|                 neki is testvére voltam, meg az atyjának is, de hogy
313   10|                Mit árul kend?~ ~- Cérnát meg tűt.~ ~- Adjon belőle száz
314   10|            vagyok én koldus.~ ~- Engedje meg, hadd csukuljalak meg a
315   10|            Engedje meg, hadd csukuljalak meg a szájodat, a képet mellett, -
316   10|               otthagyja a tíz forintját, meg a száz forintját, meg az
317   10|         forintját, meg a száz forintját, meg az ezer forintját, visszamegy
318   10|               nem történt, neki azért is meg kellett lakolni. Amit pedig
319   10|                én elcsápum, az utcán hal meg.~ ~Ha a vevő drágállotta
320   10|                aki hozta, csak ez maradt meg.~ ~Asztalnál szüntelen szemére
321   10|             azzal gorombaságát nem szűnt meg éreztetni.~ ~- De minek
322   10|                  arcát bekormozta, akkor meg lármát ütött, hogy a Birbuc
323   10|                ütött, hogy a Birbuc őtet meg akarta ijeszteni, s Birbucot
324   10|             akarta ijeszteni, s Birbucot meg is szidták, ki is nevették;
325   10|              soha egy fillér sem fordult meg, minden este ki kellett
326   10|                 hogy a kasszát nem lopta meg, s ha akadt itt-ott egy-egy
327   10|                 az ajtón, ha nem látja-e meg a gazda, vagy a Mincucka,
328   10|                    Én hát - bolond; állj meg, ne hágj rám.~ ~- No hát
329   10|               pálinka.~ ~- Uh! Bolondulj meg, ha még van eszed. Hát korcsma
330   10|                hun vetted ezt? kit ültél meg érette?~ ~- Én vettem atyus, -
331   10|              következett, hogy őt verték meg mind a ketten, mint az egész
332   10|                kereste föl, attól izente meg neki.~ ~Gerguc el nem tudta
333   10|               maga derik orfi. Mincucka, meg ne szúrd a kezeit avval
334   10|                szólt lenézőleg a kalmár, meg nem foghatva azon merészséget,
335   10|                ilyen pozitúrában ragadta meg a hivatlan látogató frakkjának
336   10|               különben sem ismerhette őt meg, s komikus találékonysággal
337   10|                  helyett az öklét mutatá meg Gergucnak, még pedig oly
338   10|                  míg a publikum teljesen meg nem győződött esete felől,
339   10|             tudom ki volt, de nem mondom meg.~ ~- Paráncsulum, hogy megmund! -
340   10|                szót sem róla, sem másnak meg nem mondod, sem nem bántod
341   10|                  érkezőben Oliviát látta meg, míg a megvert egyéniségben,
342   10|                  nyúlni, tarkótól talpig meg volt rakva keresztben, hosszában,
343   10|                borongós sejtelem szállta meg szívét, hasonlatos ahhoz,
344   10|                kívül több boltos nem hal meg a városban.~ ~E gondolat
345   10|               eledelei, melyet szigorúan meg szokott tartani, fölöslegessé
346   10|                  célszerűnek látta addig meg sem mozdulni helyéből, míg
347   10|            hivasson egy papot és gyónjon meg, mert egy óra alatt meghal.~ ~-
348   10|                   Birbucét, ha megháluk. Meg tudtam volna én hálni ingyen
349   10|                  is. Majd én neked hálok meg pinzért.~ ~Erre azonban
350   10|             mondjatok nékem. Hadd tudjam meg, ha megháluk, ki fogja nekem
351   10|                roppant sokaságban jelent meg a derék ember utolsó tisztességtételén,
352   10|                  lesz a vicispán fia is, meg tán Fügefi gróf is eljön.
353   10|           kijelentsem, hogy az én szívem meg van hidegülve ön iránt.~ ~-
354   10|               álerényt hazudó palástját, meg kell látnom a szenvedélyek
355   10|         gondolatja lesz a sötétség, tudd meg ezt és a szigete a nyugalomnak
356   10|             emberiség! Hát nem őrültök-e meg e pillanatban? Te lángzó
357   10|               atyám aztán Birbucon vette meg az elsikkadt pénzt? Óh hagyja
358   10|                melyek a gyökereket eszik meg. Hah, leány, ha én egyet-mást
359   10|                 öt részeire, hogy haljon meg ember és barom. Világ elementumai,
360   10|                Dunára, még azt sem tette meg. Hát az a sok vendég? mind
361   10|                muzsika estétől reggelig, meg az a sok tánc! Ha a te szegény
362   10|       Juinszky-féle hercegséget?~ ~- Már meg. Csak kézhez kell venni.~ ~-
363   10|                  pénzével majd én szököm meg.~ ~- Ez is divat?~ ~- Ez
364   10|                 rosszat, és sohasem csal meg senkit, ezért mindenki tőle
365   11|            diadal helyett pénz vásárolta meg a békét, míg Heliogabal
366   11|               orgyilkosok tőrével öletve meg. Csak így juthatott annak
367   11|                  mulatság közepett lepte meg a népet az ellenség. Edesszában
368   11|                közt Demoszthenész állítá meg a diadalmenetet. Mind hasztalan;
369   11|                egész völgyeket töltetett meg holttestekkel, s míg a szétdúlt
370   11|                irgalomból övé. Mondjátok meg neki, hogy ha kegyelmet
371   11|                fegyverforgatást, te soha meg nem számlált nomádfaj, ki
372   11|                berkeid felé; jer, mutasd meg neki, hogy itt minden porszem
373   11|                 arany; tetteiről ismerje meg a nép vezérét, ne palástja
374   11|                  hogy fejemet ne hajtsam meg előtte. S ki vagy te, istennő,
375   11|            ajánlák nekem, egy sem jelent meg, midőn kardjokat kértem,
376   11|                  tenni, mely porba hajol meg ellenségem előtt; ők királynak
377   11|                 az éhség és szomj maradt meg, a paripák fáradtan feküdtek
378   11|               fejedelmi pár pajzsa védte meg Ázsiát.~ ~S amily messze
379   11|              szemei rajtam függnek, kérd meg, hogy maradjon el tőlünk,
380   11|                 s puszta kézzel fojtanám meg, örömestebb ülnék fel a
381   11|                    Öcsém Herode! próbáld meg, belém tudnál-e lőni azzal
382   11|              Bolond beszédekre nem indul meg az ég.~ ~- Hallgatni fogok,
383   11|                  nőtt a folyondárok száz meg száz neme, mosolygó virágcsillagaival;
384   11|              vártatva több helyen szólal meg egymásután a kereplő, jobbról,
385   11|                erős csatamén, de Odenath meg nem tántorult nyergében,
386   11|           tántorult nyergében, sem karja meg nem hajlott; a dárda hegyével
387   11|                ha e tiszteletlenségedért meg nem tudnék bocsátani mint
388   11|                vadász.~ ~- Tehát büntess meg, hadd lássam.~ ~- Eredj
389   11|           vadállat, melyet puszta kézzel meg ne öljön, puszta öklével
390   11|                veszély, melyet ő nem lát meg, én észrevenném, s rákiáltanék,
391   11|                  hogy leszállt hozzá, és meg merte tapintani annak hosszú
392   11|                mögött, nehogy őt hajítsd meg.~ ~Herode remegve hajolt
393   11|                 rivalgó kürthang szólalt meg a bozót belsejében, vadállati
394   11|             hajtók lármájára, s fektéből meg sem mozdult, ez egyszerre
395   11|               duzzogva.~ ~- Vagy én ölöm meg azt, vagy az öl meg engem.~ ~-
396   11|                 ölöm meg azt, vagy az öl meg engem.~ ~- Ragadjátok meg! -
397   11|                meg engem.~ ~- Ragadjátok meg! - kiálta Odenath - facsarjátok
398   11|                 bámulat és félelem által meg volt meredve, s a dárdát
399   11|                szálas cédrust gyujtottak meg, s ezek világánál ülték
400   11|                   s ezek világánál ülték meg a vadászatot.~ ~A langyos
401   11|             sötét képpel, szótlanul állt meg a király előtt, palástja
402   11|              átszúrva rogyott össze.~ ~- Meg ne mozduljatok! - kiálta
403   11|                  akkor hiába öltem volna meg ezt.~ ~S hogy szavai nem
404   11|              hangon válaszolt:~ ~- Mondd meg Rómának ezt: sem Róma, sem
405   11|                közbe a római.~ ~- Cáfolj meg, vagy mondd, hogy Rómában
406   11|                kéjhölgyek előtt hajtotta meg nyakát! és egy római mer
407   11|                  megtagadva búvik, nekem meg illik a páncél és sisak,
408   11|              propraetor egyedül érkezett meg Rómába, elmondva, hogy látta
409   11|             ismét római követek jelentek meg Zenóbia előtt, Claudius
410   11|               hízelgő üzenettel tisztelé meg a palmírai királynét, hogy
411   11|                közül legbiztosabban ülte meg, az Aurelián volt.~ ~A nép
412   11|                   s a másik reggelen már meg volt hódítva Bythinia.~ ~
413   11|              Apollonius élt, nem adhatta meg magát ingyen. Aurelián faltörői
414   11|               ajánlván föl.~ ~Így hódítá meg a népeket a római, előbb
415   11|                semmi páncél, semmi pajzs meg nem védhet, oldalukon rövid,
416   11|              minden lépés, egyszerre áll meg, a hajítódárdák közül egy
417   11|               alatt, de a királyné karja meg nem hajolt tőle, s az ő
418   11|                   Nem futott és nem adta meg magát egy is; ahol állt,
419   11|                  is; ahol állt, ott halt meg.~ ~Holttesteken keresztül
420   11|               esett el, annyi római halt meg érte. Végre a légió tribunja
421   11|                   arca, homloka vérzett, meg nem mozdult helyéből; végre
422   11|                végre egy nyílvessző állt meg szíve fölött, a bajnok féltérdre
423   11|                  el védelmében.~ ~- Állj meg királyné és add meg magad! -
424   11|                 Állj meg királyné és add meg magad! - kiálta utána egy
425   11|          fegyverre, aki férfi! Nyissátok meg a templomokat, a vének,
426   11|              mezőkön legeltek.~ ~- Mondd meg uradnak, amit láttál. E
427   11|               falain hallatszott az ezer meg ezer ajk által énekelt harci
428   11|            pillanatra megdöbbenve álltak meg a keresztülláthatatlan nyílzápor
429   11|           ropogás tölti el a léget, ezer meg ezer röppentyű lövell szét
430   11|            között hallatszik a tibicenek meg nem szakadó harci zenéje,
431   11|            széttekintve, ha nem hallja-e meg szavait valaki? így szóla
432   11|                 találsz térni, ha minket meg nem szabadítasz, gondolod-e,
433   11|                 falakat védték, haljanak meg a falak is, vesszen el Tadmor
434   11|                mik pihenés nélkül futnak meg tíz mérföldnyi útat.~ ~Alig
435   11|                  Zenóbia ijedten ragadta meg a teve kantárát, s erővel
436   11|               egyik gyermek - s menekülj meg magad.~ ~Zenóbia könnyezve
437   11|                Zenóbia könnyezve csókolá meg a gyermeket s szorosabban
438   11|                  ha koronáját mentené is meg általuk.~ ~Még egy félórai
439   11|               győztes.~ ~- Nem hajthatám meg fejem egy Galienus, egy
440   11|                 kétségbe soha. Nyissátok meg a kapukat az ellenség előtt,
441   12|         leghatalmasabb királyai hajoltak meg a félhold hatalmától s követeik
442   12|                 müezzin szava helyett új meg új örömhír kiáltotta meg
443   12|                 meg új örömhír kiáltotta meg az órákat. A nép betöltötte
444   12|              császárok idejéből maradtak meg, s a körülök halmozott apró
445   12|           látásától ittasak, nem szűntek meg Szolimán nevét visszhangoztatni.
446   12|           padisahk és imámok, hajoljatok meg Ibrahim előtt; én őt fiammá
447   12|        keresztbevetett karokkal hajoltak meg Ibrahim előtt, ki szomorúan
448   12|                gondolat: hogy Ibrahimnak meg kell halni.~ ~Ennyi gyönyör,
449   12|               tartós legyen. Azért ígérd meg nekem, azt, és esküdjél
450   12|                  nekem, azt, és esküdjél meg reá, hogy férjemet, Ibrahimot
451   12|                egyebet, mint hogy ne öld meg azt az embert, kit most
452   12|              baljával leánya kezét fogta meg. Az udvarnagyok leborultak
453   12|        következzék az idők folytán, soha meg nem fogja öletni és megöletni
454   12|            hatalma engemet trónomon csak meg is ingatni?~ ~- Annak, kit
455   12|                    Nem értelek, - nevezd meg. Allahra! Holtakat akarok
456   12|               hogy amíg élsz, nem öleted meg őt; de e szent könyvben
457   12|                  az nem él". Tehát ölesd meg őt mikor alszol. Így nem
458   12|                 Így nem életedben öleted meg őt, mert a korán azt mondja: "
459   12|             jobbomon. Ülj ölébe, csókold meg. Látod, hogy él.~ ~A szultán
460   12|           rágalmaztatott, ne gyilkoltasd meg őt."~ ~- Nem hal meg, -
461   12|         gyilkoltasd meg őt."~ ~- Nem hal meg, - monda a szultán - nem
462   12|              megesküvém, hogy nem öletem meg. Hagyjátok el sietve országomat.
463   12|             megkönnyebbült lélekkel - ők meg vannak szabadítva.~ ~E percbe
464   13|               országára s ne semmisítsen meg annyi kincset.~ ~Tsong-Nu
465   13|     szemfényvesztőket füleiktől fosztani meg.~ ~Úgy lőn, amint parancsolá.
466   13|          kikötőiben legtöbb hajó fordult meg, tenger-homokjában legszebb
467   13|       selyemszövők testületileg tagadták meg rendeleteinek végrehajtását.~ ~
468   13|                  egyszerre tizen szöktek meg, mind Lieu-Kingből való
469   13|             midőn az engedett időre azok meg nem kerültek, kimondá a
470   13|         isteneknek, hogy nyoma sem marad meg Lieu-King városnak, sem
471   13|            folyam iszonyú erővel fordult meg medrében s néhány nap alatt
472   13|                  seregeit, s így támadta meg a védelemtől megfosztott
473   13|             ostromlók egyenként támadták meg a házakat s utcáról-utcára
474   13|             Quenn-Hinn népből nem maradt meg egyéb, mint a gyermekek
475   13|                     Csupán egyet tartott meg magának, egy szép tizenhat
476   13|                 eljutnál is oda, gondold meg, hogy most a hunok ámbár
477   13|                hatalmasak. Azért gondold meg szándékodat, ó hatalmas
478   13|               még a vadállat is éhen hal meg, ha eltéved; Tsong-Nu mindenütt