Rész

 1    1|          hosszú kötelet?~ ~- Tudok biz én, a régi csengettyűkötél
 2    2|     egyezség. Egymásnak teremtette biz ezeket az Isten.~ ~Hanem
 3    2|            bele is nyugodott, hogy biz az ő jövendőbeli veje ügyvéd
 4    2|    ágyúimhoz; ott a helyem.~ ~- De biz innen nem eresztünk! - szólt
 5    2|          tudjuk, még ma nem evett. Biz ennél jobb ebédre várták
 6    2|     mindjárt muszkatisztet.~ ~Jött biz azzal még vagy tizenkét
 7    2|       hiszi, méreg van benne?~ ~A' biz egyenesen azt hiszi. Mert
 8    3|          ön itt, Nádaskay!~ ~- Itt biz én, testestül, lelkestül
 9    3|      látszik, hogy van sikere.~ ~- Biz ezek szomorú dolgok, édes
10    4|            mi tűrés-tagadás benne? biz az én kedves Sonkolyi Gergely
11    4|            tudja Isten, mije volt, biz az nagyanyja is bízvást
12    4|           Isten vétkemül ne vegye, biz én hevenyében akkorát füllenték
13    4|         sógoromtól kölcsönöztem.~ ~Biz ezek német könyvek voltak,
14    4|        jár-e még iskolába?~ ~- Nem biz én; már végeztem.~ ~- Végezett!
15    4|             S azt felelte, hogy de biz érzett.~ ~- Hát különben
16    4|        szemeit, mint akárki más, s biz azok már nem is a legjobbak
17    4|              mondám neki -, hiszen biz az megtörtént, de azért
18    5|        megy ám ennek a fejibe.~ ~- Biz Apafi Mihály uram sem tölti
19    9|   halottaiból. Szegények, jó volna biz az rájok nézve.~ ~E pillanatban
20   10| Kikorrigáltam a görögöt örménynek. Biz ez júdási cselekedet volt.
21   10|         mondott egyebet, mint:~ ~- Biz ez jul van.~ ~Azzal ment
22   10|           cselekedni most?~ ~- Azt biz én, hogy ha ez a gróf elszökött