Rész

 1    2|     özvegyi keresményemből? azért voltam rá oly büszke, hogy most,
 2    2|         mert azt nem tűröm el! Én voltam az, magyar volt az, ki tábornoktokat
 3    3|       azon három napig, míg távol voltam, a szél eltemette a kunyhómat
 4    3|   vármegyéből, hol ez ideig fogva voltam.~ ~- Hát él-e még magyar
 5    4|     képest klarinéthang. - Én sem voltam az a legény, ki a bátorságot
 6    4|           minthogy bennök sohasem voltam; hanem ha valaki kíváncsi
 7    4|         hallja öcsémuram, szép is voltam én a magam idejében. Meleg
 8    4|          vármegyében sem, mint én voltam az én fiatal időmben. Hisz
 9    4|          ott láttam magamat, ahol voltam a macskahalál előtt.~ ~Már
10    4|           Erre már csak kénytelen voltam őt megszólítani.~ ~- Ne
11    4|   asszonynénje, sem urabátyja nem voltam).~ ~Mi volt legyen belső
12    7|        iskola.~ ~Akkor még fiatal voltam, most már nem vagyok az.
13    7|         ily őrülten szeretett, én voltam.~ ~Kéz kézben esküvénk egymásnak
14    7|    virágokkal.~ ~ X.~ ~Templomban voltam egykor. Régen volt, igen
15    9|     mellékelve. Ez utászszázadnál voltam én főhadnagy.~ ~Egész a
16    9|       mindjárt a legelső napokban voltam tanúja; mielőtt egy afgánt
17    9|      kezdtem érezni mellemen. Meg voltam lőve. Egy pillanat múlva
18    9|         megmenekültek.~ ~Kíváncsi voltam őt látni, kivitetém magamat
19    9| hatalmamban többé... Tetszhalottá voltam téve.~ ~- Mondám, hogy méreg! -
20    9|     Drumfield és én. Magam is meg voltam sebesítve. Azért láttam
21   10|          mert én neki is testvére voltam, meg az atyjának is, de