Rész

 1    1|       kertbe.~ ~- Le ám, de hátha a szél félreviszi s az udvarra
 2    2|        amint a lövés után elkapta a szél a füstöt, a síkon csak egy
 3    2|             erdő sudarain végigzúgó szél az egész balszárnyon; a
 4    3|          napig, míg távol voltam, a szél eltemette a kunyhómat hóval,
 5    4|            ott maradt. - Igen hideg szél kezde fúni, s az ő nyakán
 6    4|            kétféle ablakokon átmenő szél légvonatot támaszt, s a
 7    6|             egyet hirtelen fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja,
 8    6|           ura lett a csatatérnek, a szél és a láng.~ ~Az emberek
 9    7|           kóróit is rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, könnyező
10    7|               Künn a hideg éjben~ A szél szava szól...~ S rémes szekerében,~
11    7| örökkévalóság. ~ ~Ment, ment. Hideg szél szárnya vitte. Sötét föllegek
12    7|            fehér haját lobogtatta a szél.~ ~Kilencven év fehéríté
13    7|            a másik.~ ~Éjféleken bús szél keletkezik, mely fölveri
14    7|          omlának, azoknak hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz
15    8|              a csónak megfordult, a szél vitorláiba feszült, még
16    8|             hevertek fészkeikben. A szél ordításai közben olykor
17    9|            kép, reszketve, mintha a szél fúná lengeteg átlátszó alakját.
18   11|          elég volt annak.~ ~A forró szél, mely szemközt fujt arcaikba,
19   11|       sivatagból. Estefelé elmúlt a szél, csak az éhség és szomj
20   11|           Isteneink is elhagytak, a szél nem oly dühös, a nap nem
21   12|            hajó elvált a parttól, a szél kifeszíté vitorláit, a távol