Rész

 1    1|         leánykát, hogy ámulatában kezeit nyújtá ki utána, s csak
 2    1| páncélpikkelyes kesztyűkbe dugott kezeit széles, egyenes kardja markolatán
 3    2|         kapja meg a szívét a láz, kezeit a görcs, szemei előtt elborul
 4    5|          fullajtár zsebbe dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.~ ~-
 5    5|         szemeit, s hát imé, amint kezeit, lábait kezdené mozgatni,
 6    6|     kedvesem - rebegi Aranka, kis kezeit szívére nyomva, mintha csitítani
 7    6|          Az ősz ember ezt hallva, kezeit és világtalan szemeit fölemelé
 8    6|          annak hideg arcát, hideg kezeit, s magasztos, túlvilági
 9    7|           félhomályban kivehetém, kezeit keblére rakva, fejét félrehajtá,
10    7|      fehéret. Le kelle térdelnie, kezeit hátraköték, haját lenyírták.
11    8|       lefejté lábairól a haldokló kezeit, azután fölemelé őt gallérjánál
12    9|         vén malaye alakját, amint kezeit hóna alá dugva, szomorúan
13    9|           leány kiállt a középre, kezeit keblén összehajtva, meghajtá
14   10|    pamukért, halcsontért s Birbuc kezeit dörzsölve sietett szolgálatukra,
15   10|     Birbuc megint zsebibe dugta a kezeit.~ ~- A Birbuc valamit evett.~ ~-
16   10|          harminchat ökür! - szólt kezeit összecsapva a kalmár; -
17   10|          Mincucka, meg ne szúrd a kezeit avval a tűvel.~ ~A kalmárnak
18   10|            Azzal ment a boltba, s kezeit hátra téve, egész nap járkált
19   10|        háznép sikoltozva tördelte kezeit ágya körül, csupán Birbucnak
20   11|    egyszerre eleresztve a császár kezeit, fejét sebesen kiölté annak
21   13|          trónja előtt s fölemelve kezeit, ellentmonda néki.~ ~- Hatalmas