Rész

 1    2|           mindazoknál: - mert most boldog ember.~ ~(1867)~ ~ ~ ~
 2    3| túrózsacskó lógott alá, köztük egy boldog emlékü operngucker.~ ~A
 3    3|         kívül volt, a magyar ember boldog nyugalomban kifeküdt a napra,
 4    3|         nyakon tudta fogni a dolog boldog végét. Rögtön minden frakkot
 5    4|          az unokáid unokáin is.~ ~(Boldog Isten! Ez még három nemzedéket
 6    4|            szegény ember akaratját boldog Isten bírja!~ ~Mielőtt ez
 7    4|           eltemetteték, várván ama boldog föltámadást.~ ~Esztendeig
 8    4|           után következett el azon boldog perc, melyben megnyílt mennyországomat
 9    6|             És te soha sem leszesz boldog, - folytatá az asszony. -
10    7|            az, hogy mikor az ember boldog, úgy keresi, kutatja a fájdalmat,
11    7|       mintha szégyenlené azt, hogy boldog, s büszkélkedni akarna azon
12    7|        belől nincs szenvedés, csak boldog álmak, - hosszú, csöndes
13    8|           az örök jónak, midőn ily boldog emberekre lenézhetett. -
14   10|             hanem gazda.~ ~Arcának boldog kinézése mutatja, hogy Isten
15   10|            egy szelídebb lény, egy boldog tekintetű, mosolygó arcú
16   10|          az emberek szemei elől: a boldog, az irigylett - a szerencsétlen
17   11|         Palmíra földe, a gazdag, a boldog, a hatalmas Palmíráé, hova
18   11|        gazdag volt a becsületes, s boldog volt a tisztalelkű; hol
19   12|          láttam palotádban ismerős boldog arcokat, mik jó kedved napvilágában
20   12|            a tengerbe hullani, s a boldog kegyenceket nem láttam azontúl
21   12|           magatokat; te pedig légy boldog, gondolj reám és szeress.~ ~