Rész

 1    1| sarkantyúival illetve a tisztességes ősz férfiú oldalait.~ ~A diákok
 2    6|             szellős kripta ajtajában ősz, hallgatag férfi ül. Vén
 3    6|              föl talált tekinteni az ősz emberre és szíve elfacsarodott,
 4    6|          elrejté arcát kezeibe.~ ~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson
 5    6|  temetőkertben. Egetverő sírás.~ ~Az ősz ember a kriptaajtóban hallván
 6    6|              is sebben elhullt.~ ~Az ősz ember ezt hallva, kezeit
 7    7|                Közel a vérpadhoz egy ősz öreg ember feküdt, nem sírt,
 8    7|               szemei véresek voltak, ősz haját homokkal hinté tele,
 9    7|     felszökellt, a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé,
10    7|             volt hóval a föld. A vén ősz ember fehér haját lobogtatta
11    7|                 Egyetlen fia volt az ősz apának, ki e becsületben
12    8|               széles atlétai termet, ősz, kuszált hajakkal és szénfekete
13    8|           elébe. De a hágcsón nem az ősz bajtárs jött fel, hanem
14    9|         malaye; - ha az én hajam oly ősz volna, mint az öné, magam
15    9|              neki mernék indulni; az ősz hajak ott tiszteletben vannak
16    9|           már nem volt mit bíznia az ősz hajakban, de annál inkább
17    9|            burkolva, s födetlen feje ősz volt, mint a galamb.~ ~Indusul
18    9|             akkor vettem észre, hogy ősz vagyok, mint a galamb. A
19   12|              mandolinzenével űzve az ősz apa gondját. Szolimán sokáig
20   12|            volt, odaült apja ölébe s ősz szakállát cirógatva, játszadozott