Rész

 1    1|           mint élő. A világért rá nem nézett volna a tanárra, ki kegyetlen
 2    1|           Trajtzigfritzig Bórembukkra nézett, ez viszont őreá; egyikök
 3    2|      elmenekülnie.~ ~Többet vissza se nézett feléjük, míg a város alá
 4    4|              lesütötte szemeit, s nem nézett rám.~ ~- No - mit hozott? -
 5    4|        pápaszemét, s feltevé orrára s nézett rajta...~ ~De mintha nyakszirten
 6    4|             vissza.~ ~Minden szem reá nézett.~ ~Piros lett a lányka,
 7    6|                A fiú esdő tekintettel nézett szét a nők arcain. Sehol
 8    6|               az úttalan avarnak, nem nézett egyszer sem vissza, elvadultan
 9    6|              mert mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben
10    6| toronyablakból.~ ~És azután a távolba nézett.~ ~- ~ ~Judit a halottasházhoz
11    7|              mely ellepte a mezőt, és nézett, és tátotta száját, - mennyi
12    7|          kivégzendőnek apja...~ ~Mint nézett a halálraítélt, mint nézett
13    7|           nézett a halálraítélt, mint nézett a távolba, nem jön-e a fehér
14    7|           haját lenyírták. Még mindig nézett a távolba, még mindig remélt,
15    8|          halálnak.~ ~A hölgy rettegve nézett a szörnyű tanácsok adójára,
16    8|          vetve. Anélkül, hogy feléjök nézett volna, ismét csendes, apatheticus
17    8|       továbbment.~ ~Williám hallgatva nézett rá, míg eltűnt szemei elől,
18    9|               gyöngéden, oly szelíden nézett reám, hogy nem tudtam őt
19   11|              hallgatva, mozdulatlanul nézett a gyilkolva közeledő asszonyra,
20   13|               ellen.~ ~Egy nagy rónát nézett ki magának csatatérül, ott