Rész

 1    1|        mulatságnak.~ ~Erre ugyan nemsokára kívánt alkalom is kínálkozék;
 2    1|        város felé hömpölygeni; s nemsokára kivehetővé lőn előtte, hogy
 3    2|     édesanyját, s fülébe súgta: "nemsokára visszajövök."~ ~Azzal kibontakozott
 4    2|   hazudta nekik, hogy Lajos majd nemsokára visszatér, s ha későn is,
 5    2|        közelgő porfellegek felé, nemsokára azokból sem látszott egyéb
 6    2|    nyugodtan a közelgő robajt.~ ~Nemsokára láthatók lettek a huszárok.
 7    2|  csapatok után, s a porfellegben nemsokára eltűnt.~ ~Hanem Lajos, amint
 8    6|          rebegé: »látjuk egymást nemsokára«.~ ~Judit meghagyta a nőknek,
 9    8|    magamagán.~ ~A vitorlás pedig nemsokára Botany-Baybe érkezett, hol
10    9|        elnyargalt.~ ~Én magam is nemsokára elindulék az utakat javíttatni,
11    9|    hirtelen félre kanyarodott, s nemsokára újabb zajukat hallók a tőlünk
12    9|      kívülről neszelő füleimbe s nemsokára visszatért a leány, egy
13   10|        ajtóra, melynek kilincsét nemsokára nyikorgatni kezdte kívülről
14   11|       király lovas seregeit, - s nemsokára háta mögött is, - a láthatár
15   11| porfellegek húzódtak elő, melyek nemsokára összeértek a római légiók
16   11|          eltávozott.~ ~ ~ ~11.~ ~Nemsokára megindult Marcus Labio propraetor
17   11|  hadvezér, józan uralkodó, kinek nemsokára kemény harcai támadtak észak
18   11|             Az elfogott királyné nemsokára Aurelián előtt állott, legyőzve,
19   12|        le a küszöbön és elaludt; nemsokára valaki felrázta álmából,
20   13|        emléke se maradjon utána; nemsokára a hely, hol büszke város