Rész

 1    9| méltóságteljesen fogadott, mint egy királyné, kezét nyújtá elém, tiszta
 2   10|          vagy? Vagy-e te babilóniai királyné, hogy ilyen bolond vagy?
 3   11|         vonva, - felelt a vadász, a királyné intésére megindulva az elefánt
 4   11|           körülragyogvány nélkül. A királyné szerette látni a pompát,
 5   11|            erényű nő, ez a hatalmas királyné jelmeze.~ ~Jött az első
 6   11|             öltözetén.~ ~Merészen a királyné elé lépett, fölemelé fejét,
 7   11|         határán készen várta őket a királyné; apró előcsaták után előre
 8   11|       kardját villogni.~ ~A győztes királyné útját virágokkal hinték
 9   11|    istenasszonya nyargalt legelöl a királyné maga, arca elé tartott pajzzsal,
10   11|        kondult a csapás alatt, de a királyné karja meg nem hajolt tőle,
11   11|         erővel kellett megragadni a királyné paripájának fékét, hogy
12   11|             Zabdas, magával vonva a királyné paripáját, mely ágaskodott,
13   11|       minden elveszve, - viszonza a királyné - még áll Palmíra!~ ~Azonban
14   11|            védelmében.~ ~- Állj meg királyné és add meg magad! - kiálta
15   11|         célzott. Az ideg pendült. A királyné lova nyargalt, az üldözők
16   11|             rendezé a csapatokat, a királyné két leggyorsabb futó dromedárját
17   11|        indult, hogy őket elfogja. A királyné meghallá az üldözők robaját
18   11|       elhagyatik.~ ~Az üldözők és a királyné közötti tér azonban mindinkább
19   11|          jutott.~ ~- ~ ~Az elfogott királyné nemsokára Aurelián előtt
20   11|          Zenóbia, még fogságában is királyné. - Téged egyedül ismerlek