Rész

 1    2|  akiket itt keresztülvisznek, hozzám is beszállásoltak belőlük
 2    2|      gyöngéden -, ne érj most hozzám, olyan szennyes, piszkos
 3    2|        szívet szívért. Jöjjön hozzám, lelkemadta galambom, én
 4    4|       feketeleves.~ ~Belépett hozzám uramatyám, rókatorkos mentéje
 5    4|        nem mert közelebb jőni hozzám; mutatta pantomimikával,
 6    4|   mondám.~ ~Esztike odasimult hozzám.~ ~- Most ugye bizony tréfált,
 7    4|       ógott-mógott, míg végre hozzám fordulva így szólt:~ ~-
 8    7| mindent, ami él. Gyűlölöm, ki hozzám legközelebb van, barát,
 9    9|       Ekkor néhány szót szólt hozzám azon a vad, idegen nyelven,
10    9|      látszik, - mormogá félig hozzám intézve szavait Smith.~ ~-
11    9|     észre, arcaikon, egyike a hozzám közel állóknak, odaugrott
12    9|        ahol értem. Ő lehajolt hozzám, és fölemelt, s tiszta hindu
13    9|      hangzatú nyelvén intézve hozzám, végképp elbűvöltek; rohantam,
14    9|   sokkal édesebb gyönyör volt hozzám közel. A csodálatos lény
15    9|    fölkelt helyéről s odajött hozzám, kétrét görnyedve, s beszélt
16    9|    benne.~ ~A leány odalépett hozzám, egy fürtöt levágott hajamból,
17    9|    midőn sima bársony kezével hozzám ért, egészen más vágyakat
18    9|  novellámat, kérdést intézett hozzám, hogy hol vettem a tudomást
19   11|       leszek, te méltó leszel hozzám. Elfogadod-e jobbomat, arcom
20   11|            Kapaszkodjatok fel hozzám, - kiálta Zenóbia leányainak