Rész

 1    8| üstfoltozó; neve volt akkor Bark Williám; rossz volt akkor is a világ,
 2    8|          S elindultak mindketten Williám laka felé.~ ~Tövises sűrűségek
 3    8| hallgatva nyomultak előre, amint Williám, a hölgyet kezénél vezetve,
 4    8|          elaludt a barom - szólt Williám -, meg találtam őt rúgni...
 5    8|    fattyú, ne oly hamar! - dörgé Williám, s megkapta hátul az óriás
 6    8| hallatszott. Mindketten elestek. Williám könyöke egy tuskóba ütődött
 7    8|      felülkerült, hanem palástja Williám bal kezében maradt, ki azt
 8    8|   Megállj! - ordítá kétségbeesve Williám, nem bírva zsibbadt keze
 9    8|      mozdulatokkal továbbment.~ ~Williám hallgatva nézett rá, míg
10    8|            Ide vezette védettjét Williám. - Különös, jellemző gyöngédség
11    8|        hozzáférhetetlen volt, ha Williám távozta után a gyékénylajtorját
12    8|       mindjárt sietett a parthoz Williám, s azóta vissza nem tért. -
13    8|             szólt a szikla alatt Williám ismeretes hangja - bocsásd
14    8|     emberekre lenézhetett. - Még Williám is sírt, mint egy asszony,
15    8|      Sokszor megkísérték Géza és Williám, alattomban egy kis csónakot
16    8|    bizonyosan a vakondok - szólt Williám -; itt lakik egy odúban
17    8|     abban egyezének meg, hogy az Williám legyen, ki elvitorlázva
18    8|        mennyi idő alatt érhetett Williám Botany-Baybe, mennyi idő
19    8|       pokolszigetről nem került. Williám letette ördögi melléknevét