Rész

 1    1|          vadállati dühvel ugrott neki puszta kézzel az ifjúnak, s bár
 2    2|              így csak nyakig vagyok a puszta sárban; hej, meg is tanultam
 3    6|              sem vissza, elvadultan a puszta erdőkbe eltévedt, ott levette
 4    7|             lett volna.~ ~És kietlen, puszta volt a föld minden határa.
 5    8|         merengett; olyan volt e vadon puszta helyen, mint fehér hableány
 6    8|           merengeni a néptelen tenger puszta látkörén.~ ~Sokszor megkísérték
 7    9| alkalmatlanabbak kezdtek lenni, a nép puszta nevök előtt reszketett,
 8    9|             egy a hegyoldalba épített puszta épület volt, a velünk volt
 9   11|         ellenségre sem talált sehol a puszta homokon kívül, de ez is
10   11|               sehol; mintha valóban a puszta rémei lettek volna, kik
11   11|               a tigris barlangjába, s puszta kézzel fojtanám meg, örömestebb
12   11|           ember, sem vadállat, melyet puszta kézzel meg ne öljön, puszta
13   11|           puszta kézzel meg ne öljön, puszta öklével képes betörni a
14   11|              a körülfekvő véghetetlen puszta, védte népeinek karja.~ ~
15   11|            nem hagyva hátra egyebet a puszta falaknál.~ ~Aurelián fölhívást
16   11|          Ellenségeink kutakat ástak a puszta közelében, s minden világrészből
17   11|               A reggel első sugarai a puszta közepén találták a királynét.
18   11|               fantasztikus délibáb, a puszta álmai elmúlt dicsőségéről.
19   13|               maradt élve.~ ~Kietlen, puszta vidék volt Schythia határa.