Rész

 1    1|    csalóka távcső oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy
 2    4|      állani a kazal tetején, hogy olykor megláthassam a szentemet,
 3    4|          a legvígabb történet, ha olykor előfogott a drága lélek,
 4    6|         látszott a föld.~ ~Térdei olykor megtörtek alatta. Elesett.
 5    6|           buzdítani tetszék, s ha olykor szűnt a nagy zaj, hallatszék
 6    7|        mely a csendes rengetegben olykor megszólamlik: panaszos kiáltás,
 7    7|      hozza.~ ~Ily lélekállapotban olykor naphosszant elbolyongtam
 8    7|  egyhangúan vágott alá a vidékre, olykor a villám nyilallt át az
 9    7|        Kezdék lefelé bocsátkozni. Olykor egy kő gördült meg lábaim
10    7|        Még most is, ha elsötétül, olykor előmbe áll, mint egy világló
11    7|         testvértelenül, kopaszon. Olykor nehéz füst üli ormait, mit
12    7|           nem jött érte.~ ~Alatta olykor meg-megrángatózott a sebhelyes
13    7|        még nem mondta ki nevét.~ ~Olykor éjnek éjén fölver álmaimból,
14    7|            soha hulláma nincs. Ha olykor a sziklapartról e tóba letekintek,
15    7| közeledtét e szomorú angyalnak.~ ~Olykor önkénytelen megborzadok,
16    8|       idegenszerű félcsend honol, olykor kísérteties ijesztő hangoktól
17    8|     szülői után sír, s a sötétben olykor a jaguár szemei villannak
18    8|           A szél ordításai közben olykor ágyúlövések is hallatszottak
19    9|           közől, gyalog, lóháton, olykor ördöngös bőrcsónakaikon,