Rész

 1    2|      hogy így Ádámot, amúgy Évát minő célra alkotá a teremtő?
 2    2|         nem tudni, hogy mikor és minő halállal holt meg? Hanem
 3    2|         elcsap füle mellett!~ ~S minő elszánt küzdelem! Az ágyúcsövek
 4    4|          kergettük egymást.~ ~De minő elokvenciával tudta az emberfiának
 5    4| uramatyámnak nem nevezhettem. Ki minő kvalitásban meghal, olyanban
 6    7|    szépen megférünk egymással.~ ~Minő gondolataim voltak akkor!
 7    7|     ölelés, a hízelgő hangok? Óh minő messze, minő messze vitte
 8    7|          hangok? Óh minő messze, minő messze vitte e képeket az
 9    7|          házba, a népség kiálta: minő nagylelkű férfi! Visszajött,
10    8|         tovább az ott maradttal, minő élet, minő halál vár reá
11    8|        ott maradttal, minő élet, minő halál vár reá a sötétzöld
12    8|        kétségbeesett jajkiáltás, minő egy süllyedő hajó népségeé.
13    9|     eseményt fognak látni benne, minő emberek között szokott előfordulni.~ ~
14    9|   melegítő, eleven napvilág. Oh, minő vágyam volt e napvilágnál
15   10|          bizony Fügefi gróf.~ ~- Minő botrány! minő kigúnyolása
16   10|          gróf.~ ~- Minő botrány! minő kigúnyolása a fájdalmas
17   11|        félek, nem kezeidtől.~ ~- Minő démon szól belőled?~ ~-
18   11|          el nem tudták képzelni, minő ellenséggel leend dolguk.
19   12|          a könnyű fátyolt.~ ~Ah, minő szépséget takart föl akkor!