Rész

  1    1|              hagyott nekik más választást, mint kaszát, csákányt ragadni,
  2    1|                  csupán őtet akasztja fel, mint akire legjobban feni a fogát. ~ ~
  3    1|                   tudott regélni a közhír, mint amennyi irtózatost, s neveikkel
  4    1|                előtt pedig akként szólott, mint egy orákulum. Csak a csendes,
  5    1|           békességes tudományokat kedvelé, mint a csillagászat és mechanika,
  6    1|                 szereté pedig a históriát, mint amely, az ő szavaiként,
  7    1|             szavaiként, nem tanít egyebet, mint azoknak neveit, akik emberek
  8    1|                   fesse tanítványai előtt, mint rút, útálatos szörnyetegeket,
  9    1|            léleknek a Styxen visszaszökni, mint volt egy diáknak húsz lépésnyire
 10    1|              természettani mutatványaihoz, mint lesz a vízből levegő? mint
 11    1|                 mint lesz a vízből levegő? mint ragad össze a kiszivattyúzott
 12    1|                     hogy legyetek olyanok, mint ők.~ ~Lássuk tehát, mit
 13    1|                  annál kevésbé a látcsőbe. Mint aki valamely nagy gonosz,
 14    1|               Zetelaky inkább halott volt, mint élő. A világért rá nem nézett
 15    1|               kérdéses helyen a verset, de mint afféle jól nevelt leány,
 16    1|                 meg, amely ne legyen több, mint kétszáz akó.~ ~A jó nagyenyediek
 17    1|              hallani sem akarnak egyébről, mint hogy őket professzoraik
 18    1|                   ellenség csapásai alatt, mint bármely tudatlan katona,
 19    1|                    azt is látniok kellett, mint adják ki a templom ajtaján
 20    1|                rektor leányát, Klárikát, s mint emeli azt nyergébe Trajtzigfritzig.~ ~
 21    1|                    ez mégiscsak több volt, mint amennyit diákszívvel el
 22    1|                    kapu, s a másik percben mint a bolygatott méhköpű raja,
 23    1|                   Nem volt kezökben egyéb, mint fűzfadorongok, de amíg a
 24    1|              dorongjaikon akkorát szöktek, mint egy angol paripa.~ ~Mindig
 25    1|             Gerzson úr áldást monda azokra mint szintén József szerelmére
 26    2|                  világít sötétben a hurka, mint egy csomag krajcáros gyufa,
 27    2|                 vágni a kolbásztölteléket, mint apósa szokta, ki szintén
 28    2|                    olyan derék szál ember, mint a megboldogult atyja volt.
 29    2|             megfogja a lábát az ártánynak, mint akármelyik legény.~ ~Ezt
 30    2|                  útja is van a nagyságnak, mint a papi pálya; lehet az ember
 31    2|                   az apja aligha lesz más, mint Daczos Lajos.~ ~A fiú szép
 32    2|                   laknak, egyik sem olyan, mint a másik, és az nagy szerencse,
 33    2|                   szándékával.~ ~- Egy szó mint száz: én azért jöttem, hogy
 34    2|                     Kondor uram pedig, már mint afféle férfi, egészen más
 35    2|                    azt nem úgy kell venni, mint más időben, hogy katonának
 36    2|                  tartja a bőrét drágábban, mint a másik. Aztán nem is olyan
 37    2|                   katonák lesznek ám ezek, mint a többi, gyönyörű kávészínű
 38    2|                  annak egyéb testi ruhája, mint egy vászonlebernyeg. Mind
 39    2|                    meg egész nap danoltak, mint akinek legjobb kedve van.
 40    2|          kínálkozik; a jóféle ital folyik, mint a tócsa."~ ~Ehelyett pedig
 41    2|                 hét óta úgy szakad az eső, mint az özönvíz napjaiban; köpönyegeinket
 42    2|                   tanultam káromkodni úgy, mint a legkülönb granatéros." ~ ~
 43    2|                   végiglovagolni az utcán, mint debreceni lovas nemzetőrt,
 44    2|              hallgatta Daczosné asszonyom, mint amiknél semmi sem természetesebb
 45    2|            vesztett volna el egy év alatt, mint amennyi megnyert és elvesztett
 46    2|           elvesztett ütközetben részt vett mint katona.~ ~És ezt mind a
 47    2|                    fekete volt már inkább, mint veres, s a két könyöke a
 48    2|                   napsütéstől és a portól, mint a sátoros cigányé.~ ~Hanem
 49    2|          megcsókolta poros arcát, és sírt, mint a zápor.~ ~- Isten áldjon,
 50    2|                    délután két óra felé, s mint tudjuk, még ma nem evett.
 51    2|                    vérizgató látvány több, mint ez a dübörgés! Ezernyi paripának
 52    2|                  ellenségre irányoztattak; mint sortűz, úgy hangzott egyszerre
 53    2|                  előre!", harsogott végig, mint az erdő sudarain végigzúgó
 54    2|                látott az ifjú hős egyebet, mint a szemei előtt bomladozó
 55    2|           ellenséget; nem hallott egyebet, mint annak tehetetlen ordítását;
 56    2|               mellékutcát választott, hogy mint aki igen jártas szülötte
 57    2|                  lovas láttán megdöbbenve, mint az maga, amint csak egyszerre
 58    2|                  úgy ütögették a nyelével, mint szegény megboldogult Mészáros
 59    2|               magyarosan. Kegyelmed pedig, mint jó keresztyén asszonyhoz
 60    2|        fohászkodásnak nagyobb sikere lett, mint az egész körmönfont hiszekegynek,
 61    2|                 már mit jobban összetépni, mint ahogy a gránát meg a kozák
 62    2|                  meg ne kapjanak a kozákok mint honvédet. Vedd csak fel
 63    2|                   a disznótól van.~ ~Lajos mint kész henteslegény állított
 64    2|                   a folyosó mellvédfalára, mint a varjúk a háztetőre, s
 65    2|          nászasszonyát, ki úgy reszketett, mint a kocsonya, s alig talált
 66    2|                   akkor egymás szeme közé, mint most mi ketten.~ ~- Tyhü!
 67    2|                 akart e kérdésre csinálni, mint aki nem értette, hogy miről
 68    2|                 Magyarországon más szokás, mint az egész világon, hogy a
 69    2|                viseld magadat parasztosan, mint mi, hogy a muszka ki ne
 70    2|                 világon nem érdekelné más, mint az, hogy meg ne égesse a
 71    2|                  beszélgetés megkezdésére, mint hogy megkínálta a párolgó
 72    2|                  alatt, több mérget evett, mint paprikát a gulyáslében.~ ~
 73    2|                   van.~ ~- Hidegebb a víz, mint itten, de melegebb a vér,
 74    2|               ilyen tenyeres-talpas fickó, mint az ott az asztal végén!
 75    2|                   Lajos úgy viselte magát, mint igazi tüzér. Látta, hogy
 76    2|                 amíg a kozák tiszt szidta, mint a bokrot, ő szép nyugodtan
 77    2|                 Szen-Klú-i iskolából való, mint ahogy én itt ülök. Egy lövést
 78    2|               volna, szaladt volna előlem, mint a nyúl.~ ~- Elég volt! -
 79    2|                  szerencsétlen nemzet fia, mint te. Jól rád ismertem én,
 80    3|                   ki magát háza ajtajából, mint a murmutér.~ ~Most is ott
 81    3|           színekben, délfelé fekete az ég, mint a pinczeablak.~ ~Vahot Imre
 82    3|                    beordítanak.~ ~S íme, a mint ekkép ül a lesben s a távolban
 83    3|          Iszonytató szál ember, és karcsú, mint a gyertyatartó.~ ~Lábán
 84    3|               Isten! jó sikerrel jártál, a mint látom.~ ~- Bizony jóval,
 85    3|                 még vendégeskedünk is.~ ~A mint ők ekképen készülének a
 86    3|                    csaknem oly jól illett, mint hajdan a magyar csipkefőkötők
 87    3|              bőgőjén verték el.~ ~- De hát mint juthatott ennyire a magyar
 88    3|                elcsípte őket a szolgabíró, mint lázítókat, s sine mora felakasztatta.
 89    3|        búzalisztből sem tud egyebet sütni, mint puffancsot, pitét meg málét.
 90    3|                 sem tudja elképzelni, hogy mint lehet oly hatalmasan kigyakorolt
 91    3|             megütne, vagy ellopna valamit. Mint tudva van, a muzulman napjában
 92    3|                havifizetésük, egyiknek úgy mint a másiknak, személyválogatás
 93    3|                   csaknem hihetetlen, hogy mint volt képes hatvanezer orosz
 94    3|                Tudjátok, hogy a tót ragad, mint a kulláncs!~ ~- Hát a tudós
 95    3|               tanul, mégis úgy halhat meg, mint tudós?" A pesti vagyis a
 96    3|                   Épen nem, olyan alakban, mint ezt az 1848-ki országgyülés
 97    3|                    kancsukát. Nincs szebb, mint ezen törvények szerint a
 98    4|                  másforma a kétszer kettő, mint a diákoknál.~ ~- Dejszen,
 99    4|                 képzelje magában mindenki, mint szintén a két első szoba
100    4|                      egyik sem rozsdásabb, mint a másik.~ ~Hanem ami legemlékezetesebb
101    4|                    óra óta, he? Mit bámul, mint a borjú az új kapura, he?
102    4|                egész délutánt végighúztam, mint az ürge, és éjjel aztán
103    4|                megfiatalodott. Hisz olyan, mint egy húsz esztendős kisasszony. (
104    4|                   leány a vármegyében sem, mint én voltam az én fiatal időmben.
105    4|               nálunk sok a dolog, nem úgy, mint maguknál.~ ~- Hát - - kedves,
106    4|                érdemeinek előszámlálása.~ ~Mint tudott dörömbölni! mily
107    4|                 tudott ugrani az asztalra! Mint tudta már, ha a tányér zörgött,
108    4|                soha olyan piszkos állatot, mint az egér, még a szájába sem
109    4|                  folytatám - olyan vagyok, mint az árva madár, kit a zápor
110    4|                 észre magamat, hogy sírok, mint a gyermek. - - Csak furcsa
111    4|                    olvasni Wielandból úgy, mint Kotzebueból.~ ~Ha aztán
112    4|                 sem ijedtem volna úgy meg, mint most... Nemzetes és vitézlő
113    4|                  vagyok - felelém.~ ~- Már mint borbély - értelmezé a néne.~ ~-
114    4|                semmivel sem látott jobban, mint anélkül. - Tartotta messze
115    4|                 mutatja az ember pórusait, mint egy ürgelyuk.~ ~- Jaj nekem,
116    4|               páciens.~ ~Féltette szemeit, mint akárki más, s biz azok már
117    4|          likvidálta volna e célra a fülét, mint az orrát, s így lőn, hogy
118    4|                    Esztike szívem jó volt, mint a falat kenyér. Magamat
119    4|          tekintetes urambátyám! - ordíték, mint akinek taplót dugtak a fülébe.
120    4|                   lógék szárnyamnál fogva, mint a cserebogár.~ ~Lógáltam,
121    4|                    hallám, hogy urambátyám mint nyitja kulcsnál fogva az
122    4|                 éppen nekihuzakodott, hogy mint vág végig a hátamon a jó
123    4|            teremtőm.~ ~A jó úr reszketett, mint a kocsonya, s imádkozott
124    4|                     de nem tudott egyebet, mint a hiszekegy utóját, azt
125    4|                     Persze, én hallgattam, mint a nyúl, a pipa sem szólt
126    4|                    a ketten?~ ~- Csak úgy, mint az eső az égből: létra nélkül;
127    4|            harapófogókkal.~ ~- Tegyen úgy, mint én: gyújtson rá, és fumigálja
128    4|                  kezdetben sem vala semmi, mint a biblia mondja; - majd
129    4|              túlestél rajta, - átugrottad, mint a tinnyei leány a férjhezmenést.
130    4|            egyébről sem tudsz gondolkodni, mint Esztikéről.~ ~- Nem bánom
131    4|                 már egyébre nem emlékszem, mint, hogy egyszer egy vaskos
132    4|                   is erősen örült magában, mint hitte, lefőzetésünkön, s
133    4|                       Piros lett a lányka, mint az esthajnal.~ ~- Hát hol
134    4|                 ajkaimat soha oly édesség, mint mikor ő először és maga
135    4|                    szeretem az eszemadtát, mint a lelkem közepét.~ ~*~ ~
136    5|                  van messzebb Fejérvártól, mint reggel volt, elkezde hathatósan
137    5|                    úgy mégsem győzi senki, mint az én uram, az maga megiszik
138    5|                 karbunkulusa a gyűrűjében, mint egy dió.~ ~- Van Apafi Mihály
139    5|                Mihály uramnak hat, akkora, mint a fejem! - kiálta villogó
140    5|                   kezde beszélni társához, mint szokása az embernek, mikor
141    5|                elverte, úgy elpáholta azt, mint a kétfenekű dobot, míg csak
142    5|                 kimángorlotta kegyelmedet, mint a szapult vásznat.~ ~A fullajtárnak
143    6|                 karjait, odasimulva hozzá, mint hízelgő folyondár a sugár
144    6|                   a fuvallat is elvihetné, mint a repülő virágmagvat.~ ~
145    6|                siratni. De senkinek annyi, mint Juditnak, a büszke lelkű
146    6|                  lesütnéd-e fejedet némán, mint most?~ ~A nyomorék felemelte
147    6|           legdicsőbb arcával, ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt mondaná: »
148    6|                kinek volna dicsőbb halála, mint neked! Egy csatatér felett,
149    6|                halált nem veheti el senki, mint az életet. Ha nem tudnám,
150    6|           szeszélye ismét összehozza őket, mint ellenség állanak egymással
151    6|              hősiesen védtek és oly hiába, mint távol rokonaik, kiknek feje
152    6|                magába több lakost fogadni, mint egy sírral, éppen a bejövők
153    6|                   a halotti dal reszketve, mint az éjféli óraütés, hangzik
154    6|                volt halála, nem kínlódott, mint más ember; a vesztett csata
155    6|                     hanem a csaták acélai, mint megölték a többit mind.
156    6|                    meghalunk emléktelenül, mint illik özvegyekhez, kiknek
157    6|                   hogy a városba bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~ ~-
158    6|              jegyese, kik szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai
159    6|                   szépséges cserkesz nőké, mint e székely nőké itten.~ ~
160    6|                    mikkel a magas torony - mint egy tömör óriás, aki maga
161    6|               fennen égve a torony teteje, mint egy óriási fáklya és az
162    7|                   életben több a fájdalom, mint az öröm.~ ~Megtanított rá
163    7|                   természettünemény, szép, mint a szivárvány, és el nem
164    7|              szivárvány, és el nem érhető, mint az. Napsugár teremti a szivárványt,
165    7|                     mely oly sivár legyen, mint gondolatai; semmi oka kitagadni
166    7|                  nap, s utóbb áldoznék le, mint másnak. Optikai csalódás
167    7|                egymásra nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak,
168    7|                  miknek szivárványegysége, mint egy nyári délután képekben
169    7|                  bérc alól eredt, tisztán, mint a kristály, partjain virágokkal
170    7| természetmulatságot.~ ~A völgy sötét volt, mint az éjszaka. Egymásra boruló
171    7|                   a székben egy férfi, ki, mint a félhomályban kivehetém,
172    7|                  félelmesebben hatott rám, mint a fejem fölött mennydörgő
173    7|              egyebet sem bírtam kikutatni, mint hogy valaha itt egy vad
174    7|                   szívembe oltottam akkor. Mint pokoli balzsam, úgy esett
175    7|                  ember volt egykor, olyan, mint te vagy, s ember lesz egykor,
176    7|                  ember lesz egykor, olyan, mint te vagy, s gázolni fog rajtad,
177    7|                vagy, s gázolni fog rajtad, mint most te gázolsz rajta, büszkén
178    7|                    nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt a helyet, hová
179    7|               mennie s hol meghalnia kell! Mint számlálná az éveket, később
180    7|                    amik még hátravannak, s mint esnék kétségbe, mikor már
181    7|                 elhalaványult. Olyan lett, mint a szobor, mit sírkövekre,
182    7|                   néznem, és láttam azt.~ ~Mint elsápadt ez arc, mint elveszté
183    7|                      Mint elsápadt ez arc, mint elveszté pírját, midőn első
184    7|               rózsáit. A lyány szebb lett, mint azelőtt vala, s önkénytelen
185    7|               boszorka lihegve halad...~ S mint végigutaz~ Az éj viharában,~
186    7|             Alkonyat volt. Hallám, a lyány mint nevetett e mese után, de
187    7|                    után, de érezém, tagjai mint reszkettek ölemben.~ ~Érzette,
188    7|                    embert másutt gyűlölni, mint tenarcotokban? Egyik sem
189    7|                  nem, - vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök,
190    7|                   velök... Hajh e tekintet mint szívembe égeté magát! Még
191    7|              elsötétül, olykor előmbe áll, mint egy világló kép, és jövendőt
192    7|               hiába, a vérfolt ott maradt, mint egy örökké élő emlék. És
193    7|                 elárulva; úgy festeném őt, mint mikor a kabbalistákat és
194    7|             magadba. Nincs földiebb tárgy, mint egy emberi arc...~ ~Jaj
195    7|                    kivégzendőnek apja...~ ~Mint nézett a halálraítélt, mint
196    7|                Mint nézett a halálraítélt, mint nézett a távolba, nem jön-e
197    7|          látogattak el hozzá.~ ~És láttam, mint raktak e hegytetőre zsarnok
198    7|               sebnek néma, piros száján, s mint a madár, akit anyja elhagyott,
199    7|              hangtalan vidékből a másikba, mint utolsó, egyedül maradott
200    7|                  még kuszáltabbak, szemei, mint a léleklátóé. Naponkint
201    7|               bárhova kerüljek, s kísérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy
202    7|                   lelkem rángatódzik bele, mint a kígyó levágott farka,
203    7|                    Oly szép hazában lakni, mint az ég? Angyalok énekét hallani,
204    7|            Koldusok most, egyik oly hideg, mint a másik.~ ~Éjféleken bús
205    7|              hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz sírbolti leheletet,
206    8|            gyémántok, holdja nap, a tejút, mint az európai holdfény világít
207    8|                lenni látszék, átvilágítva, mint egy híg chrysopras-özön
208    8|              kiáltásai jajdulnak néha fel, mint haldokló segélykiáltása;
209    8|               onkák nyávognak, oly hangon, mint mikor eltévedt gyermek szülői
210    8|               scolopender foszforfényével, mint kísértő lélek mászkál az
211    8|                volt e vadon puszta helyen, mint fehér hableány a mesék világából,
212    8|                volna kezemben úgy a halál, mint egy időben - szólt, megcsóvált
213    8|                    megölné, repülni fogna, mint a madár; s fenn ama dombon
214    8|               rossz volt akkor is a világ, mint mindig, hamis bírák pajzsa
215    8|                   út, mely nem volt egyéb, mint az embermagas haraszton
216    8|                 világítanak a szemei, úgy, mint a tigrisé.~ ~A hölgy zsibbadtan
217    8|                 törekedett, s annál fogva, mint láncos ebet rántotta vissza
218    8|                 egy szőkefürtű ifjú, szép, mint Apolló.~ ~- Álom-e ez? -
219    8|                       Még Williám is sírt, mint egy asszony, maga sem tudta,
220    8|              Quarrelson lelke fekete volt, mint azon rabszolgák, kiket naponként
221    8|                  ma vőlegény volt s holnap mint hajóslegény jelent meg saját
222    8|                    még úgy sem sóhajtozott mint most, valami baja lehet.~ ~
223    8|                    évi munkát kigúnyolá.~ ~Mint szikráztak mindhármok szemei
224    8|              elfogassa?~ ~Nem fogják-e őt, mint szökevényt, azonnal fenyítésül
225    8|                    is a tengerbe vesselek, mint bátyádat oda vetettem? -
226    8|                    hogy több szót nem tud, mint "rum és lőpor"; ezek emlékeznek
227    8|                    eszközöltek ki számára, mint istenfélő ember végezte
228    8|                    életét.~ ~Géza és Mária mint éltek tovább?~ ~Nem akarom
229    8|                hogy honát jobban szerette, mint magát, jobban, mint nejét,
230    8|              szerette, mint magát, jobban, mint nejét, s hogy az ily szeretetért
231    9|           ismeretségbe, ki ifjabb éveiben, mint tiszt, az angoloknak Akbár
232    9|                tárgyazó hadi folyóiratban, mint lett dolog, híven följegyezve.~ ~ ~ ~
233    9|            helyzetben nem volt mit tennie, mint magát Anglia karjai közé
234    9|               ismét oly hirtelen eltűntek, mint jövének.~ ~Betöréseik mindig
235    9|                    villogtak elő, feketén, mint az éjszaka. Öltözetük is
236    9|                 sajátszerű rom, nem olyan, mint más romok szoktak lenni,
237    9|                    architrab, melynek több mint ezer mázsás bazalt oszlopát
238    9|                  hatalmasabb lények éltek, mint minők most, lett légyen
239    9|              rakott galyiba van ragasztva, mint valami fecskefészek, gúnytanújeléül
240    9|               szellemben a mostani ivadék, mint titáni ősei, kik helyt adtak
241    9|               lengtek falai közt távolból, mint aszú fűszálak.~ ~ ~ ~
242    9|                 nem néztem. Magas, karcsú, mint az antilop, arc- és bőrszíne
243    9|                   vér agyam felé, hogy én, mint a gutaütött, lélegzetfogyottan
244    9|              hagyva egyéb utóérzést hátra, mint azt az emésztő vágyódást,
245    9|                kelhetett, a földön feküdt, mint egy árnyék, az úrnak angyala
246    9|                  nevedben.~ ~Saul úgy tőn, mint a lélek mondá. Előhivatá
247    9|          megszabadultak.~ ~Ezek úgy tőnek, mint apjok meghagyá, viaszból
248    9|                   afgán nemzet.~ ~Ezek is, mint őseik, folyvást a démonok
249    9|                 annyi ember a teozófiával, mint Indiában, s Meliah azok
250    9|                   azért támadtak rám, hogy mint tudom azt a csillagot homályosnak
251    9|                    én hajam oly ősz volna, mint az öné, magam is neki mernék
252    9|                 felelé. - Én magam láttam, mint szúrták fel levágott fejét
253    9|                   köszönje ön bibliájának, mint zsebében viselt, a golyó
254    9|                  ma még titoktartóbb volt, mint egyébkor, nekünk azt parancsolta,
255    9|                 férfi vagy nő, vagy ördög, mint ellenséges kémet elfogom,
256    9|                    azon gondolkoztam, hogy mint fogok rögtön felugrani,
257    9|                    födetlen feje ősz volt, mint a galamb.~ ~Indusul kiabáltak
258    9|                  úgy vagyok felöltöztetve, mint valami ótestamentomi próféta...
259    9|                    asszony vén volt és rút mint az éjszaka, ha ugyan láttál
260    9|                    egyik vénebb és zöldebb mint a másik, azok elkezdtek
261    9|                  már akkor oly vörös volt, mint mister Snarkinsé, mikor
262    9|                    semmi sem látszott más, mint az örök hó és jéghalmok,
263    9|               bevonva ragyogó kristállyal, mint Irlandban a Surturhule.
264    9|                   vágyakat érzék magamban, mint a halált.~ ~Egy óra múlva
265    9|                   utálatos feketék voltak, mint a fiatalok, csak hajuk és
266    9|                alakjára, úgy állt előttem, mint valami túlvilági lény, ki
267    9|                 méltóságteljesen fogadott, mint egy királyné, kezét nyújtá
268    9|                    észre, hogy ősz vagyok, mint a galamb. A kenőcs, mellyel
269   10|                  neki úgyis jobb meghalni, mint azt látni, mint halnak meg
270   10|                  meghalni, mint azt látni, mint halnak meg éhen felesége,
271   10|                kérdezte legyen senki, hogy mint szolgál egészsége? mert
272   10|                   embert is koldussá tett, mint kegyelmed, azt siralmas
273   10|               pláne nem hallatszott egyéb, mint az »aszuny!«, kivételesen
274   10|                    szintén maga sem tudta, mint jutott a »Birbuc« névhez.
275   10|                tárgya.~ ~Ha korábban kelt, mint Gerguc, azért lőn mortifikálva.~ ~-
276   10|         felkukurikáluj!~ ~Ha későbben kelt mint Gerguc, megint az volt a
277   10|                 mikor csak akkurka voltál, mint az ujom. Azuta én hizlállak,
278   10|              állatot? - szólt egy nap úgy, mint másnap az ebédnek címzett
279   10|               közbe Gerguc feltolva állát, mint valaki, aki mindenét a szegények
280   10|              türelemből viselte volna több mint tizenkét esztendeig, bátran
281   10|                   gazda hamarabb hazajött, mint a diák, s látva, hogy Birbuc
282   10|                    ismétlődött; egyszerre, mint a mennydörgés, olyan rúgás
283   10|                kalmár nem hitt kevesebbet, mint hogy Birbuc leitta magát
284   10|                gondolod, a pléh úgy terem, mint a gomba? Ne üss többet,
285   10|                  verték meg mind a ketten, mint az egész baj okozóját, juttatva
286   10|                 kisebb személy lőn előtte, mint hogy észrevehette volna,
287   10|                   mind olyan egészségesek, mint az orfi maga?~ ~- Nincs
288   10|            másolatát, nem mondott egyebet, mint:~ ~- Biz ez jul van.~ ~Azzal
289   10|        kiszabadítani, de az izmos siheder, mint egy vaspánt, oly erővel
290   10|                   nap nem tesznek egyebet, mint pénzt számlálnak.~ ~Az egész
291   10|                  szívét, hasonlatos ahhoz, mint midőn a fél-hízásban levő
292   10|                   el.~ ~- Hah! Ez már több mint sok. Vajon nem álom-e ez?
293   10|              fővárosban találjuk Minervát, mint egyikét azon ragyogó fenomenonoknak,
294   10|                    Minerva könnyelmű volt, mint mindig.~ ~- Tudom már, hová
295   10|              ivadék pajkoskodik. E férfiú, mint a nagy aranyos betűkből
296   10|                   megérthetjük, senki más, mint Boldizsár, - többé nem diák,
297   11|                   arról, ha álmodni szebb, mint ébren lenni.~ ~Ha olvasni
298   11|           összeértek a római légiók körül, mint egy acélláncszem. A praefectus
299   11|                    fogva nem tanulva mást, mint fegyverforgatást, te soha
300   11|                  örömmel szorítanak kezet, mint kiket egy közös cél egyesíte
301   11|                    homlok. Karcsú, idomos, mint egy antik szobor; sűrű,
302   11|                    a nő, hangja édes volt, mint a szerelmi dal és erős,
303   11|                    a szerelmi dal és erős, mint a harcriadó.~ ~- Nevem Odenath, -
304   11|                    legutolsó is pompásabb, mint egy skandináv király.~ ~
305   11|                légen a finom homokot, mely mint megannyi tűszúrás hatott
306   11|                    amint csöndesen odaért, mint egy ijesztő kisértettábor
307   11|                midőn egyszerre véletlenül, mint álomra az ébredés, rémes
308   11|                    szemeivel kelle látnia, mint verik szét a mindenünnen
309   11|                    egész sátoráig lopózva, mint oldják fel láncra fűzött
310   11|                 láncra fűzött rabszolgáit, mint hajtják el tevéit, mint
311   11|                    mint hajtják el tevéit, mint rabolják el minden kincseit
312   11|                 sem oly jó tükre a napnak, mint a kivont kardnak lapja.
313   11|                  Ott ragyogott két új név, mint két új csillag, sugáraival
314   11|                    Az elgázolt tartományok mint bosszúálló nemtőt látták
315   11|             elválhatatlanul, a trónon úgy, mint a csaták zajában.~ ~Szerelmök
316   11|                 Közepettük a nap temploma, mint egy roppant, emberkézrakta
317   11|                ápolta e gyermeket, jobban, mint saját fiait.~ ~Kettő azok
318   11|                    férjednek öccse vagyok, mint Herodénak?~ ~- Te férfi
319   11|                 rám nézve nagyobb veszély, mint szemeidbe néznem. Örömestebb
320   11|                hely?~ ~- Férjemet szeretem mint nő, fiát szeretem mint anya.~ ~-
321   11|            szeretem mint nő, fiát szeretem mint anya.~ ~- No hát szeress
322   11|                     No hát szeress engemet mint testvér.~ ~- Odenath bátor,
323   11|           kézíj-húrral hátadra nem vernek, mint olyan vadásznak, aki semmit
324   11|                 hosszú csillagszemes farka mint egy csodás uszály vonul
325   11|                alig vehető egyébről észre, mint a levelek suttogásairól,
326   11|                jobbra-balra döntve azokat, mint hajlékony nádvesszőket.
327   11|                  eloszlik tekintete előtt, mint megvetendő gizgaz.~ ~Még
328   11|    venyigeszövevényen keresztül, mely azt, mint pókhálót a dongó, tépi összevissza,
329   11|            elefántok tornyaiban hányódtak, mint bárkában hullámos tengeren,
330   11|                földnek szegezé, két szeme, mint két veres pont volt ellenére
331   11|                 feszítve, s azzal sebesen, mint a kilőtt nyíl, rohant Odenathnak.~ ~
332   11|                   meg nem tudnék bocsátani mint király, kellene, hogy megbüntesselek
333   11|              megbüntesselek szelességedért mint vadász.~ ~- Tehát büntess
334   11|             büntetésed nekem fájna jobban, mint neked.~ ~ ~ ~6.~ ~Zenóbia
335   11|                     szólt Herode, nevetve, mint gyermekek szoktak, kik apjok
336   11|                   nem vagyok én oly bátor, mint Vaballath?~ ~- Minek volna
337   11|                    inkább örülni látszott, mint félni.~ ~- Te is idejöttél? -
338   11|               maradt más eszköz kiűzésére, mint a berket fölgyújtani.~ ~
339   11|                    vadat.~ ~Az égő nyilak, mint megannyi lidérc, repültek
340   11|            Odenathra rohant.~ ~Sebesebben, mint a kardcsapás, veté magát
341   11|                 küzdő tömegek közé zuhant, mint egy égi tűzkard, mely a
342   11|                   pálmaággal.~ ~De jobban, mint e fal, védte Palmírát a
343   11|                    messziről úgy tűnt elő, mint egy arany csipkefodor; a
344   11|                arra gondolj, hogy neked ki mint követ sérthetlen vagy, mást
345   11|                    egy Faustinának, hol őt mint istenasszonyt imádják holta
346   11|              minden oldalról. Azok rögtön, mint egyetlen gép, tömegekké
347   11|             Viselete éppoly egyszerű volt, mint a többi katonáké: harcon
348   11|               jobban kell félni vezérétől, mint az ellenségtől.~ ~A gyávát,
349   11|                bizonyosan érte a büntetés, mint a bátrat, a hőst jutalom
350   11|                   állt a rómaival szemben, mint egy óriási félhold, mely
351   11|               fogadták a roham első dühét. Mint a had istenasszonya nyargalt
352   11|                hajolt tőle, s az ő csapása mint a villám csapott le a tribun
353   11|                    ragadva a rövid kardot, mint egy ércfal megállíták a
354   11|                   a tömegek élén harcolni, mint tördeli össze legjobb légiója
355   11|                 lassankint a bástyák felé, mint egy-egy változatlan alakú
356   11|                 lassabban, sem sebesebben, mint azelőtt. Egyszerre támadtak
357   11|            toronyban, mely oly magas volt, mint a bástya, a legmerészebb
358   11|                    nézhették az ostromlók, mint olvad lassankint összébb-összébb,
359   11|                    a betört pajzsok alatt, mint aki beszakadó jégtábla alá
360   11|                   ostromlók, összebomolva, mint leforrázott hangyaboly,
361   11|               forró, a föld nem oly kopár, mint egyébkor. Ellenségeink kutakat
362   11|             Palmíra megadja magát másképp, mint romba dűlve? vidd magaddal
363   11|               nagyobb lett volna szivében, mint az anyai szeretet, megszabadulhatott
364   12|                  volt rajta oly fejedelmi, mint hosszú hófehér szakálla
365   12|                   sem ragyogott úgy rajta, mint villogó tűzszemei. Előtte
366   12|                volt, s valamivel kevesebb, mint férfi.~ ~A hölgyek mind
367   12|               szemei még jobban ragyogtak, mint egyébkor. Egy könny ragyogását
368   12|                 ennyi dicsőítés több volt, mint elég arra, hogy életével
369   12|                  nincs mit kívánnom egyéb, mint hogy e boldogságom tartós
370   12|                   nem kérek tőled egyebet, mint hogy ne öld meg azt az embert,
371   12|                szeress.~ ~És látta azután, mint ültek lovaikra Ibrahim és
372   13|                vagy kék, vagy piros kakas, mint hivatali rendjel volt hímezve; -
373   13|                 egyéb műszer az országban, mint a földműves ekéje, az a
374   13|                    nem maradt egyéb hátra, mint éhenhalni, vagy Tsong-Nu
375   13|                éppoly csodálatosak voltak, mint azé; itt tudták legjobban
376   13|                    itt ismerék a titkokat, mint lehet az üveget hajlékonnyá
377   13|             porcelánt, mely szikrát adott, mint a tűzkő, s melyet hajlítani
378   13|           papuccsal együtt alig nagyobbak, mint egy gyermeké. Másutt templomba
379   13|              melynek görbe fogantyúja van, mint a teás ibriknek, vezetőjük
380   13|                   Quenn-Hinn tartományban, mint az ottani nők; ezek a karcsú,
381   13|                    mandolint úgy pengetni, mint ők, a hajfürtöket fölfelé
382   13|               senkinek sem illett oly jól, mint ő nekik.~ ~Ez a nép szegült
383   13|           megölette; nem maradt ott egyéb, mint a gyermek és a nő.~ ~A katonának
384   13|                    embert veszte hadaiból, mint amennyi a várost védte.
385   13|             sorsából nem volt egyéb hátra, mint a halál.~ ~A kétségbeesés
386   13|               népből nem maradt meg egyéb, mint a gyermekek és hölgyek. -~ ~
387   13|                  pirosra; egyik szebb volt mint a másik, rózsaszínű folyam,
388   13|             tartott hadserege fölött. Több mint egy millió harcosból állott
389   13|                    nem kapott ott egyebet, mint a szétdúlt tűzhelyeket,
390   13|                   helyett nem talált mást, mint az otthagyott sírokat, azokat
391   13|                  ha fölemelte.~ ~Tsong-Nu, mint a prédáját elszalasztott