Rész

 1    1|          Bórembukk látva, hogy itt csakugyan meg kell állni, elereszté
 2    2|          hogy a leánya ilyenformán csakugyan nem lesz tekintetes asszony.
 3    2|    Lehetett-e más hitben valaki?~ ~Csakugyan megérték, hogy Lajoska főhadnagy
 4    2|            másképp lenni. Már most csakugyan el kell őket fogadni; eléjök
 5    2|          nem kell félteni.~ ~Lajos csakugyan szerencsésen kiállotta az
 6    2| megelégedése.~ ~És így Kondor uram csakugyan elérte, hogy leánya mégsem
 7    3|            mi lett?~ ~- Utója felé csakugyan kezdték elhinni: hogy a
 8    3|         hogy az a novellai személy csakugyan rosszéletű ember. Ily módon
 9    3|     bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan nem vagyunk Szibériában,
10    4|           magamon, kaputom szárnya csakugyan szerencsésen leszakadt,
11    4|    fektettem urambátyám fejét, s ő csakugyan boldogan elszunnyadott az
12    4|         édes, édes Esztikém!"~ ~És csakugyan nem is érte ajkaimat soha
13    5|     útbaigazították, hogy estefelé csakugyan eljutott Szebenbe. Nem tévesztett
14    8|          azt tudnunk, hogy elvégre csakugyan boldogok lettek, ha nem
15    9|          testben látnám hazatérni, csakugyan azt kellene hinnem, hogy
16   10|             még agyonüti.~ ~Birbuc csakugyan kivetette az ablakon a hivatlan
17   10|         magát sem találta benne.~ ~Csakugyan a legközelebbi hosszú bőjt
18   10|           amint a készülőt húzták, csakugyan megjelent a vicispán fia
19   10|  felocsúdott, míg végre harmadszor csakugyan sikerült a gróf karjai közé