Rész

 1    2|         felkavargatott az égig.~ ~Távol, Fegyvernek felé látszott
 2    3|        hogy azon három napig, míg távol voltam, a szél eltemette
 3    6|       elhullottak a hősök. Csak a távol égen villogott még valami
 4    6|        valami láng, hallatszott a távol égdörgés, szélsóhajtás.
 5    6|           őt keresik az alaktalan távol ködeiben.~ ~- Nem látsz
 6    6|       megjelenik, valami regére a távol gyermekkorból. Az ember
 7    6|         védtek és oly hiába, mint távol rokonaik, kiknek feje fölött
 8    7|       völgyben már alkonyat volt, távol harangszó hítta estimára
 9    7|          vetve a világra. Óh, ily távol emberi szívektől, az éghez
10    7|         madárzenét, s az érctörők távol zuhogását, s a pásztorkürt
11    7|      hajléknak híre sem volt, sem távol, sem közel, s megázni mégiscsak
12    7|        alá, elvesznek szem elől a távol remények partjai, s a távol
13    7|       távol remények partjai, s a távol hajótörések bércei. Miért
14   11|     dicsőség és honszeretet lelke távol Perzsia, Armenia és Palmíra
15   11|                Azt, hogy ki tőlem távol, tőlem nem ismerve, velem
16   12|        sokszorosan adták vissza a távol hegyormok és a közel nép
17   12|       szél kifeszíté vitorláit, a távol elnyelte alakját.~ ~- Allah
18   13| sokszorosan látszott visszaadni a távol erdős bércek visszhangja.~ ~