Rész

 1    6|       magának!~ ~Mellette egy nyomorék ül. Egyik keze, egyik lába
 2    6|   fektetett bibliából olvas a nyomorék az öreg embernek. Ők az
 3    6|    többi elment a harcba.~ ~A nyomorék olvas az Izrael harcairól,
 4    6|        nyöszörg felsóhajtva a nyomorék és tovább olvas:~ ~»És elnyerék
 5    6| szemei meghomályosodtak.«~ ~A nyomorék nem bírta tovább olvasni,
 6    6|       nem olvasod tovább?~ ~A nyomorék kitörülte szemének felhőit,
 7    6|    ládáját is elnyerték.«~ ~A nyomorék nem bírta tovább tartani
 8    6|     ment közöttük elmélázva a nyomorék, s keserűen mondogatta magában:~ ~-
 9    6|    mellett ül kis zsámolyon a nyomorék. Arcát tenyerébe rejté.
10    6|    unokafiú közül csak az egy nyomorék van jelen és azt senki sem
11    6|     miről gondolkozol?...~ ~A nyomorék lesütötte fejét és hallgatott.~ ~-
12    6| fejedet némán, mint most?~ ~A nyomorék felemelte lángoló arcát
13    6|      a gyalázat szennyében, a nyomorék testében is szép az élet...
14    6| irigylett halálért, - szólt a nyomorék s halkan tevé utána: a dicső
15    6| tehetném bár! - sóhajta fel a nyomorék. - De mi az én hangom? Mik
16    6|      magas mennyországba.~ ~A nyomorék mindig lázasabb reszketéssel
17    6|       leszek béna, nem leszek nyomorék, hős fogok lenni. Rám gyújtom
18    6|   rettenetes napja!...~ ~És a nyomorék alakja, mintegy szent konvulzióban