Rész

 1    2|       Daczosné asszonyommal -, minek az egy leendő hentesnek?
 2    2|   időjártával vastag ember; de minek legyen ő nagy ember? Hogy
 3    2|     szemei.~ ~- No, már megint minek rítta agyon magát kigyelmed?~ ~-
 4    3|   jégsziklákra.~ ~- Egyébiránt minek köszönhetem e ritka szerencsét?~ ~-
 5    4|       esik mondván.~ ~- De hát minek?~ ~- Hát majd csak annak,
 6    7|        el. Elmondám neki, hogy minek tulajdonítsa e szerencsét,
 7    7|       élete, mulattasson?...~ ~Minek hordod oly fennen arcodat? ~ ~
 8    7|        nem találand többé...~ ~Minek hordod oly fennen arcodat? ~ ~
 9    9| sóhajta magában Davidson.~ ~- "Minek köszönhetem életemet?" -
10    9|     fogunk cselekedni, ha azt, minek lételét fölfogni nincs erőnk,
11   10|    szűnt meg éreztetni.~ ~- De minek tartod ezt a torkos állatot? -
12   10|     pesti kereskedőtől.~ ~- De minek ez a rettenetes cifraság? -
13   10|      Erről bizony nem tehetek. Minek mondtad, hogy a Libucka
14   10|         akit meglátott.~ ~- De minek híttátok ezt az embert? -
15   10|      te leány, mit cselekszel! Minek neked az a nagy palota,
16   10|        arra, hogy ez befűljön! Minek neked ez a sok cifra cseléd,
17   10|     Már megint vendégek, ugyan minek ezek a vendégek mindig?~ ~-
18   11|     bátor, mint Vaballath?~ ~- Minek volna e bátorság neked?~ ~-