Rész

  1    1|               emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt
  2    1|           szólott, mint egy orákulum. Csak a csendes, békességes tudományokat
  3    1|           minden, ami addig történik, csak hivalkodás és nem vezet
  4    1|  legnépszerűtlenebb világnézlet, amit csak a közjó kedvéért kimondani
  5    1|              az magától értetődik. Az csak mégis lehetetlen, hogy az
  6    1|              volna a városban, megint csak ő hozzá tért volna vissza.~ ~
  7    1|               volt elzárva; tehát még csak az sem történhetett meg,
  8    1|         reggel ott van a múzeumban, s csak késő estve választja el
  9    1|    gyönyörködnek.~ ~A jó Áronra nézve csak tréfa volt ez a mulatság,
 10    1|              nem volt kedve semmihez, csak sóhajtozott és mindent elfelejtett,
 11    1|             kezeit nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt meg, mikor körmeit
 12    1|            életében szebb versnek még csak hírét sem hallotta.~ ~Egy
 13    1|               Már ha én neked volnék, csak a kezébe juttatnám.~ ~-
 14    1|             hogy te cselekedd azt, én csak azt mondtam, hogy könnyű
 15    1|     elhallgatott egy ideig.~ ~Egyszer csak megszólalt.~ ~- Nem tudsz
 16    1|              szerencsésen; a két ifjú csak akkor bámult el egymáson,
 17    1|            rajta hosszasan végig.~ ~- Csak azt akartam mondani, humanissime -
 18    1|     fogyatkozva élelmiszerekben, hogy csak végső megszorítás mellett
 19    1|          kezeitekben dárda forog? Kik csak énekelni tanultatok, ím
 20    1|             mély csend követé, melyet csak a repedt harang recsegő
 21    1|           alatti boltozatba, hogy még csak hozzájuk se lehessen férni.~ ~
 22    1|           összekeveredés esetén mégis csak megkülönböztethessék egymást
 23    1|             előtte minden: a labancok csak azt várták, hogy a népség
 24    1|                  Zetelaky nem felelt, csak megnyálazta tenyerét, s
 25    1|           csapta félre a kardot, hogy csak úgy pendült, a másikkal
 26    1|           olyat ütött a sisakra, hogy csak úgy kondult!~ ~Megbódult
 27    1|         Trajtzigfritzignek ez ütésre, csak úgy bámult szanaszét, mintha
 28    1|           derékon ellenfelét, hogy az csak végignyúlt a földön, a kard
 29    1|             egy végcsapással leüté.~ ~Csak ekkor tekinte szét társai
 30    1|             Azok mind szétmaradoztak, csak egy, a bokrokon fennakadt
 31    2|       beletölteni valami bőrtokba, de csak nem debreceni kolbász az
 32    2|              forintot kap; hát délben csak beállít hozzá egy szabólegény,
 33    2|             volna már fedezve, amiket csak a múlt években találtak
 34    2|    sertéssonkáikban, akkor lett volna csak Kondor János uram nemzeti
 35    2|      becsülete s házi megelégedése.~ ~Csak egy fogyatkozást érzett;
 36    2|           őutána nem következvén más, csak leány, ennek még előbb jövendőbelit
 37    2|               hét iskolát járt végig, csak azért, hogy tudjon valamit,
 38    2|               éljen. Hát a Lajoska is csak hadd koptassa a kollégium
 39    2|            nyakassága; de már ő azért csak a prókátorokra haragudott.~ ~
 40    2|               az Kondor uramnak, amíg csak annyiba ment a tréfa, hogy
 41    2|              Kondor uram. Hanem azért csak amondó volt, hogy mégse
 42    2|                hogy a szomszédasszony csak a tornyos főkötőjének köszönheté,
 43    2|               jószagú leveleit, végre csak nagy kegyesen elrebegé,
 44    2|          ablakot a bigefával.~ ~- Hát csak prókátor akar lenni? - szólt
 45    2|              Mit ért ezalatt?~ ~- Hát csak azt értem, hogy nem szeretném,
 46    2|         keseregni Daczosné asszonyom, csak az lett légyen, aki hallgassa.~ ~
 47    2|            más időben, hogy katonának csak a kicsapott diák való. Most
 48    2|           lesz azokat nézni. Aztán ők csak a hazát fogják védelmezni.
 49    2|             fogják védelmezni. Nekünk csak egy hazánk van, ha ezt elveszítjük,
 50    2|            beszél kegyelmed; de volna csak megfordítva: a Sárika az
 51    2|            Kondor uram tenyerébe, aki csak akkor vette észre, hogy
 52    2|            miatt, mert ahhoz már most csak nekem van jogom.~ ~A szomszédok
 53    2|             levette róla, hanem azért csak nem vehette ő azt olyan
 54    2|        Daczosné asszonyom.~ ~- No, ez csak olyan katonaszó; mikor egész
 55    2|               mondva az apjától, hogy csak tartsa magát: egy hentes
 56    2|       fektethetem a fejemet, mert így csak nyakig vagyok a puszta sárban;
 57    2|           megtréfáló kedve; egyszerre csak összefutottak szemei előtt
 58    2|       magyarázá Kondor uram.~ ~- Jaj, csak meg ne rontaná az a fiú
 59    2|       trombitál, akkor lett volna még csak keserves világ!~ ~Utoljára
 60    2|               nem kapott levelet, még csak hírt is ritkán hoztak róla.
 61    2|          belőlök a puskába fojtást.~ ~Csak már egyszer meg is láthatnák
 62    2|             és nem szólt neki semmit, csak a nyakába borult, átölelte
 63    2|        piszkos vagyok.~ ~Bánta is az, csak azért is megölelte, megcsókolta
 64    2|        parancsol sem apja, sem anyja, csak a generális. Ha menni kell,
 65    2|        azonnal lásson a konyhához; ha csak egy óránk van az együttlétre,
 66    2|       zokogásból. Akármit tett, vett, csak egyre zokogott mellette.
 67    2|               mutatta szomjas voltát. Csak félig hagyta tölteni poharát,
 68    2|               leoldott derekáról.~ ~- Csak nem akarsz rögtön elmenni? -
 69    2|             óra?!~ ~Lajos nem felelt, csak átölelte gyöngéden édesanyját,
 70    2|          messze megy, majd visszatér, csak készítse el a reggelit;
 71    2|            van, aki megfeleljen neki. Csak nem kell az embernek eszét
 72    2|          cipóval, mégis sokan vannak. Csak amint mondtam. Kigyelmed
 73    2|        Kigyelmed okos ember. Már most csak térjen vissza, és maradjon
 74    2|       forduljon kigyelmed vissza.~ ~- Csak Sárika ne volna a háznál.
 75    2|           közeledtek feléjök, egyszer csak a szőlők közül egy másik
 76    2|              a szél a füstöt, a síkon csak egy összezavart futó lovas
 77    2|           magyar üteg ellen.~ ~Igazán csak játék volt. A tüzérek nevetve
 78    2|              földre leesett volna. Ők csak egy kis gömbölyű fehér felleget
 79    2|             maga meg van-e sebesítve, csak azt, hogy az ágyúja megvan-e
 80    2|              hasítva végig a bőrét.~ ~Csak bőr! Ki venné ezt észre?
 81    2|          egész üteg Lajosra maradt.~ ~Csak előre!~ ~Az ágyúkat hirtelen
 82    2|       zavarában megrekedjenek. Ő maga csak aztán kérdezősködött a futártól
 83    2|         rongyai látszottak elő. Lajos csak akkor vette észre, hogy
 84    2|     megsebesült.~ ~- Nem tesz semmit! csak karcolás.~ ~- Nohát, Isten
 85    2|       előreküldött ágyúit utolérni.~ ~Csak akkor vette észre nagy bánatára,
 86    2|          minden üldözőnek. Ez a másik csak egy közönséges vezeték ló
 87    2|       gondolta magában: "cserélhetnék csak veled lovat, majd én fognálak
 88    2|        lovagja kezében; piros sörénye csak úgy repkedett körüle; majd
 89    2|      mellékutcán végigmegy, egyszerre csak egy szöglet kanyarulatnál
 90    2|      megdöbbenve, mint az maga, amint csak egyszerre szemközt toppantak
 91    2|               A kozákok szerencséjére csak dárdáikat használták ellene,
 92    2|           keveredett, nem szúrhatták, csak úgy ütögették a nyelével,
 93    2|           inkább megöli vele elébb.~ ~Csak Kondor uramnak volt helyén
 94    2|       kínlódás közepett Kondor uram - csak most toppanna ide az a Lajos
 95    2|          Kondor uram nyaka közé, hogy csak a földön ismertek egymásra.~ ~-
 96    2|               Ugyan jól tetted. Gyere csak, segíts lefogni ezt az ártányt,
 97    2|           kozákok mint honvédet. Vedd csak fel frissen a zöld pitykés
 98    2|           megsebesítettek?~ ~- Nem a. Csak a disznótól van.~ ~Lajos
 99    2|               én kommandírozok. Azért csak lássunk a sertés bontásához,
100    2|               most is azon módon, még csak hozzá sem nyúlt. Tán azt
101    2|              ki odakinn dolgozik. Tán csak nincs Magyarországon más
102    2|             nekem tálalnak.~ ~- Talán csak nem tetszik azt hinni, hogy
103    2|              sem nézek ki a szeméből. Csak tessék neki ide teríteni
104    2|               mi vagy? No, hát, fiam, csak tedd magadat együgyű embernek.
105    2|            eléd nyomja a kellner. Hát csak viseld magadat parasztosan,
106    2|            átszúrta szemeivel, az meg csak jámborul belenézett a tányérjába,
107    2|              házhoz azt, aki Lajossal csak az imént verekedett odakinn
108    2|               biztatta, hogy "igenis, csak tessék".~ ~- Akkor az a
109    2|            uram pedig mellette ülvén, csak nyomogatta a lábát az asztal
110    2|             melegebb a vér, galambom. Csak a muszka tud szeretni.~ ~-
111    2|               Nehéz kísérlet volt, de csak legyőzte nyugodt hallgatással.
112    2|           asztal végén! puska helyett csak a hurkatöltőt meri elsütni
113    2|               Látta, hogy az ellenség csak demonstrál, s nem hagyta
114    2|               szabadság, se dicsőség, csak ő sokat zabálhasson, s csak
115    2|           csak ő sokat zabálhasson, s csak ő jól meghízlalhassa magát.~ ~
116    2|          nagyon gyanakszik Lajosra, s csak azért beszél így, hogy kiugrassa
117    2|           lövöldözött belénk. Ah, azt csak egy francia tehette. Végre
118    2|         becsületrendet. Ah, uram! azt csak francia tehette. Hogy mutogatta
119    2|            vetettem. Ily vakmerőségre csak francia képes. Ha magyar
120    2|              te. Jól rád ismertem én, csak azért beszéltem így, hogy
121    3|                A hófuvatagból házának csak kéménye látszik ki, minden
122    3|              adóba fizetnem, s ez még csak a tizenötödik.~ ~- De már
123    3|            beszélni, de én a medvéket csak nem foghatom vidravassal.~ ~-
124    3|             ritka szerencsét?~ ~- Hát csak annak, hogy azon három napig,
125    3|      hónaljáig ért. Az egész emberből csak a kucsmát és a csizmaszörnyeteget
126    3|            hozta isten!~ ~- De bizony csak ez a tizenkét kutya hozott,
127    3|               collega uram, mondja el csak, mik történtek az elmúlt
128    3|             ember füle körül. A gazda csak nézte, hogy mi lesz már
129    3|      spiszburgeráj azt mondta: hogy ő csak István-napkor köteles kirukkolni,
130    3|             jártak, most minden héten csak négy napot kell robotolniok,
131    3|               még Kecskemét?~ ~- Meg, csak az egész városnak ráccá
132    3|               mit csinál?~ ~- A város csak megvan a régi helyén. De
133    3|         varjuvajjal sütött kenyereket csak híréből ismeri a világ.
134    3|             Oroszországot. Miklós cár csak akkor hűlt el, mikor liquidatióra
135    3|           hanem, ha sáros a csízmája, csak abba törüli bele. Déli tizenegy
136    3|         tartotta maga magát, a népnek csak azt kelle hirdetni: hogy
137    3|           bántja a szegény embert, ez csak arra tör, a ki ellentáll
138    3|          rágalmazási per-alapok. Írni csak azt szabad, ami igaz, következőleg
139    3|              Feleséges embernek pedig csak a feleségéhez szabad. Ha
140    4|         tennem? Az ember déltől estig csak nem piszkálhatja a fogát, -
141    4|              vannak jegyezve.~ ~Magam csak a hátulsó szobára emlékszem,
142    4|               eszemadtát...~ ~Bizony, csak gyönyörű kis teremtés volt...
143    4|               egyikének.~ ~De még azt csak elszívelte volna nála az
144    4|             napestig vadászni járt; - csak az a fatális - óh! nem tudok
145    4|           hányt bele. Egy darab ideig csak áldogattam őket magamban
146    4|            feleséget... Ejnye, ejnye, csak én soha macskával ne jöttem
147    4|               az életben!~ ~- Azonban csak hagyja itt uramatyám azt
148    4|           kinek manchester bugyogóján csak vagy hat szelelő lyukat
149    4|           Ránc volt az arcán, amennyi csak ráfért, s maga az arc nagyon
150    4|              elpirult a szentem, vagy csak én hitettem el magammal,
151    4|       emlékezhetik rá édesatyja, majd csak kérdezze meg tőle.~ ~(Tyűj!
152    4|            bocsá', ennek félszázad is csak néhány esztendő!); hja,
153    4|               néhány esztendő!); hja, csak így van az, semmiben sincs
154    4|                Hát mi baj, öcsémuram? csak mondja el szaporán, mert
155    4|            kedves, édes asszonynéném, csak annyiban vagyunk, hogy az
156    4|       megmondta, hogy hova) - odahaza csak nem történik az emberen
157    4|          idehaza is mit enni.~ ~- No, csak amúgy látogatásképpen.~ ~
158    4|             Esztike bejött.~ ~- Eredj csak, Eszterka, - sürgeté a sárkány -
159    4|              áldani fogom.~ ~(De majd csak jobb lesz az, ha én áldom
160    4|             kezde fúni, s az ő nyakán csak vékony kis selyemkendő volt
161    4|            sírok, mint a gyermek. - - Csak furcsa állatja is az embernek
162    4|          fogja azokat reámuszítani.~ ~Csak azt lestem ki ablakunkon,
163    4|        nincsen idehaza.~ ~Tudta volna csak, hogy mennyire verem a fejem
164    4|      kereszteltem (az áldott teremtés csak magyarul tudott), s az volt
165    4|            nem futhatok, akkor jöttem csak azon gondolatra, hogy bátornak
166    4|             azonban akárki más lenni, csak saját magam nem.~ ~- Hát
167    4|                 nem járok én itten... Csak azt jöttem kérdezni, hogy
168    4|             sor.~ ~Ez napságtól fogva csak igen gyéren tehettem szert
169    4|        Esztikém láthatására, akkor is csak a kerítésünkön át, amidőn
170    4|               a lelkem, ezentúl aztán csak úgy konverzáltunk egymással,
171    4|           belépek a szobaajtón, - még csak az egyik lábam tettem belől, -
172    4|         nyájassággal rivalla rám:~ ~- Csak maradjon odakívül, öcsémuram,
173    4|       maradjon odakint.~ ~- De bizony csak egy kis szarvasgombával
174    4|               hát minek?~ ~- Hát majd csak annak, hogy estére szíveskedjék
175    4|              láttam háromélű nyelvet, csak ekkor.~ ~- Ez világosan
176    4|            bekötöttem a szemeit, hogy csak az álla látszott ki az asztalkendő
177    4|                 Tehát nem látott...~ ~Csak ennyit akartam. Átöleltem
178    4|               messze!~ ~Egyszer tehát csak zörögni kezd valami a konyhában.~ ~-
179    4|            pisztolyt, amekkora hangon csak tudtam.~ ~- De te ki vagy?
180    4|              álltam, a láb-eltörésért csak meg nem állok.~ ~Így futottunk
181    4|               köd utánam, - egyszerre csak szőrin-szálán elvesztem
182    4|              légy irgalommal irántam, csak most az egyszer bocsáss
183    4|             leányomat a szeretőjéhez, csak ne engedj elkárhoznom uram
184    4|            járhasson benne). Erre már csak kénytelen voltam őt megszólítani.~ ~-
185    4|               az megtörtént, de azért csak ne rugdalja ki az emberfiának
186    4|        jöttünk ide mind a ketten?~ ~- Csak úgy, mint az eső az égből:
187    4|          égből: létra nélkül; mármost csak azon örüljünk, hogy épkézláb
188    4|                Urambátyám! lassabban! csak az elébb tett fogadást.~ ~-
189    4|            így szólt:~ ~- Öcsém, állj csak ide, hadd állok fel a válladra,
190    4|           lépett. Akkor emlegette még csak aztán istenigazában a haragos
191    4|              Esztikébe.~ ~- De öcsém, csak az annak a rendi és módja:
192    4|               Hiszen ha szereted, hát csak szeresd; de ne járj hozzá.
193    4|         mostohaanyám; ipam is, vőm is csak nem akarsz lenni egyszerre? -
194    4|             alispánnak megtesznek is, csak Esztikét nekem adják.~ ~-
195    4|               könnyezett. ~ ~- Bizony csak növekedik ez a fiatalság, -
196    4|        magához Gergely bácsi, - eredj csak utána, - súgá - vigasztald
197    4|          leány akármit egyebet kihoz, csak a cukortartót nem, amiért
198    4|          dörzsölé arcát.~ ~- Már majd csak magam megyek hát be azért
199    4|              ruhában; szívben maig is csak oly kegyelettel emlékezünk
200    5|               lehete belőlük találni, csak nála senkit. A magyar urak
201    5|            Nem tévesztett el egyebet, csak azt, hogy nyugot helyett
202    5|             volna.~ ~- Hiszen kend is csak győzi, János mester, én
203    5|           mint a kétfenekű dobot, míg csak a fullajtár, bornak és ütlegeknek
204    5|        csontja sem volt helyén, ahova csak tapintott, mindenütt fájt
205    6|        csatazaj, elhullottak a hősök. Csak a távol égen villogott még
206    6|              hold az égen, régóta már csak a lelkével lát.~ ~Ide hozatta
207    6|   nyolcvanéves világtalan vak volt.~ ~Csak nők és gyermekek maradtak
208    6|        világban. Annyi unokafiú közül csak az egy nyomorék van jelen
209    6|           Dávidnak, a nyomoréknak. És csak ők ketten nem sírnak.~ ~
210    6|                   Nem akarsz talán... Csak mégis szép az élet ugye?
211    6|                sem erőnk ellenállani, csak akaratunk. A cél úgysem
212    6|           torlaszolja el szekerekkel, csak az ajtók maradjanak nyitva,
213    6|            mit keresnetek e városban. Csak nők és gyermekek lakják
214    6|              és köztetek. Béke nekünk csak a halál. Szomorúság lakik
215    6|          lakik itten. De a szomorúság csak halottainkért él a szívben,
216    6|             emberek elfutottak onnan. Csak két ellenséges harckiáltás
217    7|           amit ugyan fényes nappal is csak imígy-amúgy látok. Itt vevém
218    7|          imígy-amúgy látok. Itt vevém csak észre, hogy jó helyre jöttem;
219    7|             mélyebbre jutottam, végre csak kezeimmel tapogatva a nyirkos
220    7|               e helyet? A ház, mintha csak holtteteme, kísértete lett
221    7|            vevém észre, hogy a kunyhó csak előszobája egy mélyen a
222    7|            érinteték.~ ~E kombinációt csak később értem rá tenni. Ijedten
223    7|             forróláz rögtön kitört, s csak tíz nap múlva jöttem ismét
224    7|          csupán te vagy a sötét folt, csak azért van megalkotva, hogy
225    7|             esnék kétségbe, mikor már csak perceket kellene számlálnia...~ ~
226    7|               végét.~ ~Pedig édessége csak négy van a létnek.~ ~Az
227    7|       érintése velőmet gyújtá meg, ha csak álmomban is.~ ~Első szerelem,
228    7|              és szívemen kívül látni, csak az ő arcát kelle néznem,
229    7|           fűnek nincs meg e fájdalma. Csak az ember szíve viseli fullánkod...~ ~...
230    7|  emberméltóság is lekopott arcáról, s csak abban különbözik a többi
231    7|               ez a mindent evő sáska, csak pusztítani tud. Miért nem
232    7|           éhen a hatodikra...~ ~S tán csak az embernek van lelke ennyi
233    7|     kacérkodik. - Azt hiszed, hogy ez csak azért nőtt ki a földből,
234    7|       világoszöldet. Azt hiszed, hogy csak a piros vérnek van élete?
235    7|     jelenhettek meg az Isten előtt, s csak künn az ajtóküszöbben kiáltozák
236    7|        kiáltozák énekeiket; azokat is csak azért kiáltozák, hogy a
237    7|               ember feküdt, nem sírt, csak nyögött, szemei véresek
238    7|                sem bokor nem zöldült, csak a vihar vert oldalához veszni
239    7|              nincsenek évek és napok, csak a rettenetes örökkévalóság. ~ ~
240    7|             nemei nem léteztek többé, csak az ember és annak kevélysége.~ ~
241    7|            magát a kerek föld népe.~ ~Csak egyetlen ember élt még,
242    7|      Határidon belől nincs szenvedés, csak boldog álmak, - hosszú,
243    8|  korallzátonyok övedzik, melyek miatt csak az esőzési időszakok előtti
244    8|            ily közel!~ ~De a hajósnak csak testvére iránt volt figyelme.~ ~
245    8|         repült utánok, s percek múlva csak egy fehér sirály alakja
246    8|               törvényeket nem tanult, csak azt látta, hogy míg a nagy
247    8|              orkán dühöngte át, minőt csak a déli tartományok ismernek;
248    8|            kebléből kitagadta, s mert csak határain belől kívántak
249    8|        kormánnyal és hársvitorlákkal. Csak percben múlt, hogy az ember
250    8|            látására!~ ~Hanem a csónak csak egy ember számára készült.~ ~
251    8|              ember számára készült.~ ~Csak egy szabadulhatott meg!~ ~
252    9|             semmivé volt téve minden. Csak az elébb elfutott szomszédok
253    9|        lehetett. Míg a vad szomszédok csak a falvak fölégetéseire szorítkoztak,
254    9|          képest egy mína felvettetése csak színpadi tréfa. A fák irtózatos
255    9|             nőttön növekedő harsogást csak egy iszonyú kiáltás múlta
256    9|               volt bajunk, s utóbb is csak ágyúütegünk hátrahagyásával
257    9|           décharge-ok azonban, mintha csak élettelen árnyékok közé
258    9|          nyargaltak felénk, úgy, hogy csak fölemelt fejeik látszának
259    9|            épen, egészen állt, mintha csak félbe volna hagyva, s ezredévek
260    9| legbámulatosabb erőművek által lehete csak a levegőbe fölemelve úgy
261    9|       kenyérfa alatt ütöttünk sátort, csak egy hiányzott még közülünk,
262    9|            tapasztva? Ugye nem? Én is csak visszafelé jöttünkben kezdtem
263    9|           uraim?...~ ~- Igen, Meliah, csak folytasd.~ ~- Egyszer elhagyta
264    9|      érthetetlen nyelven beszéltek, s csak Saulnak tartoztak engedelmeskedni.
265    9|             is a hindu nyelvet, üljön csak lóra, s adja kézhez ezt
266    9|              közelre bevártam őket, s csak akkor adattam rájok tüzet,
267    9|              fel az öltönyt mellemen. Csak akkor vettem észre, hogy
268    9|              a térről, a tábor helyén csak gyönge escorte maradt, mely
269    9|          vitték a méregismeretet, nem csak ételben italban tudják azt
270    9|   Saul-templom falához van ragasztva. Csak akkor vettem észre, hogy
271    9|              épületbe s a kunyhó maga csak a bejárás elrejtéséül van
272    9|      valamennyit fölállítani, mert ha csak egy hiányzik belőle, az
273    9|                  E pillanattól kezdve csak azon üdvezítő érzésre emlékezem,
274    9|               Átkom reá! Bírtam volna csak magammal, nem lett volna
275    9|          azokból egy sem jött vissza, csak az utóőrök tudtak megszabadulni.~ ~-
276    9|            többnyire ott vesztek. Még csak Drumfield van hátra; ha
277    9|                s vittek úrnőjük után. Csak ekkor vettem szemügyre a
278    9|            kövér levelű növények, mik csak a melegforrások partjain
279    9|              voltak, mint a fiatalok, csak hajuk és szakálluk volt
280    9|              ezüst tükröt tarta elém. Csak akkor vettem észre, hogy
281    9|             és mi is utána nevettünk; csak Davidson bámult hallgatagon
282    9|              valami képet nézne, mely csak lelke előtt látszik.~ ~A
283    9|               mind - mind elestek."~ ~Csak mi négyen maradtunk élve:
284   10|              megteszünk, az bizonyos, csak az a kérdés, hogy egyhangúlag-e?
285   10|           netto elvittek mindent, ami csak megmozdítható volt, a pénztárnoka
286   10|           akadt kézre; egyszóval, ami csak fatum, az ő rajta mind megtörtént.~ ~
287   10|              magának semmi sem marad, csak az Isten irgalmából teng,
288   10|             arról senki sem tehet. Ha csak a bőre maradt, azt viselje
289   10|              engem koldussá tett, azt csak megbocsátom neki, mert én
290   10|          szemétbul vettelek ki, mikor csak akkurka voltál, mint az
291   10|         Nyargulj! Hozz ábul a jubul. (Csak egyféle volt mindenből.)~ ~
292   10|            Akármit mondott Birbuc, az csak az ő veszedelme volt.~ ~
293   10|            háju elsülyedt, aki hozta, csak ez maradt meg.~ ~Asztalnál
294   10|        intézve, s Birbucra célozva. - Csak elnézem, ha hágy-e valamit
295   10|       dolgozunk, semmire sem megyünk, csak a cseléd szájának keresünk.~ ~-
296   10|               pedig azt kívánta, hogy csak sátoros ünnepeken viselje,
297   10|           ünnepeken viselje, akkor is csak szobában, utoljára is fegyverre
298   10|              hogy valamit mutat neki, csak jöjjön.~ ~- De mit mutathátodsz
299   10|               oly sötét volt, amilyen csak lehetett kisvárosban, ahol
300   10|              A légyott személyzetének csak a másik fele maradt ott,
301   10|             leányának, aminőkben azok csak Oliviának lehettek szánva.
302   10|            apródonkint, hogy utoljára csak egy kompatriótája maradt
303   10|             mert ha soha se halnának, csak mindig születninek, a sok
304   10|   fél-hízásban levő mangalica egyszer csak elkezd nem enni, csak az
305   10|         egyszer csak elkezd nem enni, csak az ólat rágja, mintha érezné
306   10|           eladott a boltból, utoljára csak úgy kongott másodmagával
307   10|            semmit sem tudott magáról, csak miután eret vágtak rajta,
308   10|          nyakadba a kezemmel. Te vágy csak angyul. Drágalátus ruzsavirág!
309   10|               fehérre, s a gyászruhát csak kétszer verte a szabó fejéhez,
310   10|     tisztelhetni, de majd lesz. Előbb csak messzire álltak, de miután
311   10|         viaszgyertyát; a vicispán fia csak elvette, de Fügefi gróf
312   10|                Mindjárt elájulok.~ ~- Csak ide az én karomba.~ ~- Kicsoda
313   10|              a nagyobbik leányának is csak a cérnásboltot, a kisebbiknek
314   10|             úr le sem tehette őt, míg csak kocsijáig nem vivé, s ott
315   10|    bosszúállás keze, s az egész világ csak egy sötétség leszen, hol
316   10|              hol a semmiség közepében csak egy szigetje lesz a nyugalomnak,
317   10|          szigetje lesz a nyugalomnak, csak egy virág fog nőni a szigetben.
318   10|               szirének danája helyett csak tengerzúgás hallható; hát
319   10|             melyet holnap itt hagyok. Csak bátran. Az engem még érdekesebbé
320   10|          egész nap semmit sem csinál, csak az utcára néz. Egyszer el
321   10|             hercegséget?~ ~- Már meg. Csak kézhez kell venni.~ ~- A
322   10|           ezentúl is, Borbála asszony csak nagy néha bukkant elő szegletszobájából,
323   10|             Azért van oda olyan soká, csak várd. Hát ezek a vendégek
324   10|           szólt Minerva felkacagva. - Csak egzekúció.~ ~Borbálát majd
325   11|             azt mondja: ennek fele is csak álom!~ ~ ~ ~1.~ ~Azon időkben,
326   11|       orgyilkosok tőrével öletve meg. Csak így juthatott annak országához.~ ~
327   11|           tagjaira ügyelhetett volna. Csak akkor ébredt föl, midőn
328   11|          kincsekkel rakottan, minőket csak a fejedelem adhatott fejedelemnek.~ ~
329   11|        megjelenni, mert amije van, az csak irgalomból övé. Mondjátok
330   11|              dárdával és parittyával, csak ütközet után rabolni jó,
331   11|              kiknél a hadirend helyét csak a szabadságszeretet pótolta.~ ~
332   11|               Estefelé elmúlt a szél, csak az éhség és szomj maradt
333   11|              fekete pusztaságban, hol csak az ő szemeik ismerték az
334   11|            nem volt köröskörül semmi, csak a homokpuszta.~ ~Sapor király
335   11|               hallatszott semmi hang, csak az elefántok szomjdühös
336   11|               a sasoké, kik egy évben csak egyszer szeretnek; hanem
337   11|            egy nő, ki még férjében is csak a lelket szerette s a vér
338   11|             hozták Fönícia elvesztét, csak azt sajnálta benne, hogy
339   11|             távolban egymásba mosódva csak kék körrajzaikban tünnek
340   11|               gyermek, ki elsápad, ha csak beszélni hall is azon veszélyekről,
341   11|          keresztülvágni, s ki most is csak úgy engedé magát a vadászatra
342   11|          mellett, a szegény Herodéval csak mostohája törődik, csak
343   11|               csak mostohája törődik, csak neki jut eszébe a lélekbeteg
344   11|             elpirul előtted. Még most csak a szégyen pirulása az, vigyázz,
345   11|              szemeidben a gyűlöletet, csak a hidegséget ne. Én csak
346   11|              csak a hidegséget ne. Én csak szivedtől félek, nem kezeidtől.~ ~-
347   11|               Hát démon-e a szerelem? Csak egy neme van-e a szeretetnek?
348   11|             beszélni egy huzamban. Ha csak azért nem hordtál fel ennyi
349   11|               megbüntessen valaki, ha csak úgy nem jársz, hogy kézíj-húrral
350   11|          hűselve alszik minden állat, csak nagy néha csap el az ágak
351   11|               valami kereplő hang, de csak a legnagyobb messzeségben,
352   11|           körül, s ha megrázza magán, csak úgy inog rajta, mintha alatta
353   11|  szörnyeteggeli küzdés zaja-e?~ ~- Ez csak hajtás, - viszonzá egy vadász. -
354   11|              elfoglalta e munka, hogy csak akkor vette észre nejét
355   11|               valahára. Helyesen van. Csak egyszer nézz szemébe a halálnak,
356   11|             fáradva a nap munkájától, csak a kedv nem még. A férfiak
357   11|               alabástrom oszlopokkal, csak nagyszerűségben királyi,
358   11|         lobogványa váltogatá egymást, csak Zenóbia arca maradt nyugodt.
359   11|         területen senki sem lehet úr, csak akit Róma tesz azzá. Férjedet
360   11|      mindenütt; egy kis csapat maradt csak utoljára, mely még folyvást
361   11|       legyőzetett, vagy áruló lett.~ ~Csak Zenóbia állt még, csak Palmíra
362   11|                Csak Zenóbia állt még, csak Palmíra mert még Róma vetélytársa
363   11|            küzdelmeihez voltak edzve, csak magas homloka mutatta a
364   11|            elő, míg végre a küzdtéren csak egy magas, fiatal szicíliai
365   11|              fölött semmi sem mozdul, csak a sasokra és parancskezekre
366   11|              hallik benne semmi hang, csak a tribunok szájról-szájra
367   11|           napot.~ ~A gyalogság itt is csak a had söpredéke volt, hátul
368   11|             kézíjas csőcselék, melyet csak a zsákmány csalt a harcba.
369   11|             zaj és nyílsüvöltés közül csak Zenóbia szavai hangzottak
370   11|             elsőt, a másodikat, végre csak az utolsó rend állt még.
371   11|           hősök egyenkint hulltak el, csak a vexillifer körül küzdött
372   11|            babérággal sisakján. Végre csak ő maradt egyedül. Az ellenég
373   11|          rendbeszedni többé. Mindenki csak a veszélyben forgó bálványt
374   11|            összébb-összébb, míg végre csak a sashordozó marad fenn,
375   11|        zengedezve a győztes nevére.~ ~Csak egy mosolygása a sorsnak!
376   11|            Rómába.~ ~És e pillanatban csak egy gondolatja volt e megbukott
377   12|               néppel voltak megrakva, csak az Aja Szófia mutatott sötét,
378   12|              hatalma engemet trónomon csak meg is ingatni?~ ~- Annak,
379   12|             nekik valamit megmondani, csak egy intő suttogást, hogy
380   13|         Párizst, az egykori Lutetiát, csak védistene, a köd rejté el
381   13|    koldusoktól, szemfényvesztőktől, - csak a katona volt ritkaság.
382   13|           tettelek, ők e harcos útban csak terhünkre lennének, s nehogy
383   13|              előtt, hová a fenevad is csak meghalni jár, s megmászhatlan
384   13|             tartja, odaérkezve, annak csak hűlt helyére talált. A hunok