Rész

 1   12|           szultán jobbján lovagolt, - Ibrahim, a nagyvezér.~ ~A szultánt
 2   12|           lehete hallani e nevet is: "Ibrahim!"~ ~A szultánt követték
 3   12|              ki jutalmát el nem vevé: Ibrahim.~ ~Őt hagyta legutoljára
 4   12|         nagyjai közt legnagyobb vagy, Ibrahim - szólt a nagyvezérhez -,
 5   12|             és imámok, hajoljatok meg Ibrahim előtt; én őt fiammá fogadom,
 6   12| keresztbevetett karokkal hajoltak meg Ibrahim előtt, ki szomorúan sóhajta
 7   12|           szerint légy fiammá fogadva Ibrahim, íme lépj e rostélyzathoz
 8   12|          annak felnyitása" - monda.~ ~Ibrahim odalépett a rostélyhoz,
 9   12|               eltörik az öleléstől.~ ~Ibrahim a fátyolon keresztül is
10   12|      őrültekké tenni a gyönyör által. Ibrahim térdére rogyott, úgy fogadta
11   12|         tomboló néptömeg "Szolimán és Ibrahim" neveit üvölté kicsapongó
12   12|     kihullottak reszkető kezéből.~ ~- Ibrahim! - rebegé, kezét forró homlokára
13   12|            forró homlokára csapva; - "Ibrahim!" - hörgé újra s arcát dívánja
14   12|         cirógatva, játszadozott vele. Ibrahim még most is legdélcegebb,
15   12|           megöletni.~ ~- Bolond vagy. Ibrahim itt ül jobbomon. Ülj ölébe,
16   12|             magát lábaihoz sikoltva: "Ibrahim ártatlan, hazugul rágalmaztatott,
17   12|           azután, mint ültek lovaikra Ibrahim és Ahidalla. - Siessetek!
18   12|            szemekkel a szultánra.~ ~- Ibrahim! - hörgé eliszonyodva Szolimán,