Rész

 1    3|          kisegített a kocsizsebből, ki szinte el volt nyelve egy szürke
 2    3|            látszik mulattatni a dolog, szinte elsőbbséget ad nekik a kígyótáncoltatók
 3    3|            mert elkezdte dícsérni.~ ~- Szinte elfeledtük megkérdezni:
 4    4| összegyülekeztek és énekelgettek, hogy szinte gyönyörűség volt hallani,
 5    4|          Gergely bátyámnak már ekkorra szinte kifúrta az oldalát a titok,
 6    4|           gratulációval fogadtak, hogy szinte magam is elijedtem.~ ~-
 7    6|           hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít az éjben s alakja
 8    7| gyalogfenyőbokrok tűlevelű gallyaikkal szinte hozzáférhetlenné tevék az
 9    7|               hatással volt reám, hogy szinte remegtem tőle; e zárt ajtó,
10    7|       sziklával úgy térden ütött, hogy szinte vele mentem. Az ütés fölrázott.
11    7|               tudja megnyitni kelyhét, szinte látszik rajta, hogy mosolyog
12    8|        végtelenül hosszabbra ütött ki; szinte fél esztendő telt el így
13    9|          hittük, hogy a ló agyonzúzta, szinte magához jött, ma már beszél,
14    9|         mormolt, a forrás bugyogó vize szinte emberi hangokat látszott
15   10|              szemeibe nem tudott jőni, szinte megfojtotta szívét, a diák
16   11|         maradhattak nyergeikben.~ ~Már szinte keresztül törte magát üldözőin
17   12|               oly éteri, hogy az ember szinte fél, hogy eltörik az öleléstől.~ ~