Rész

 1    1|    volt: humanissime Zetelaky József és humanissime Karassiay
 2    1|       látcsövet... Most éppen József néz bele nagy áhítatosan... "
 3    1|  tréfa volt ez a mulatság, de József egészen odalett belé; nem
 4    1|   görebek és légszivattyúk.~ ~József pedig folyvást növekedni
 5    1|    Áron. ~ ~- Hm! - felele rá József. (Nem volt ez akkor olyan
 6    1|   kellene azt, szólt sóhajtva József, szépen összehajtogatva
 7    1|      gondolsz? - szörnyedt el József, - én bocsátkozzam le kötélen
 8    1|    könnyű volna megtenni...~ ~József elhallgatott egy ideig.~ ~
 9    1| végigkopogni.~ ~Belépett. Sem József, sem Áron nem mert rá felpillantani,
10    1|     nyomta a kérdéses verset. József nem bánta volna, ha e percben
11    1|     írásra s vége volt előtte József turpisságának. Többé sem
12    1|       és Bórembukk, sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike
13    1| összecsapott a víz.~ ~Ezalatt József is utolérte Klárika rablóját;
14    1|      hozzávágott szörnyen. De József kezében megpördült a husáng,
15    1|     kellett azt keresni, mert József most kétkézre fogta a botot,
16    1|     monda azokra mint szintén József szerelmére is, kinek nem
17    4|    tornyos nyoszolya, a falon József históriájának képei, középett