Rész

  1    1(1)|          szépirodalmi hetilapban adta ki először, másodszor 1854-
  2    1   |             adni, amit a bolond kuruc ki ne tudjon mondani, hacsak
  3    1   |             ne tudjon mondani, hacsak ki nem töri benne a nyelvét,
  4    1   |              agyonverésében tüntették ki magukat, s hősi tetteit
  5    1   |              ámulatában kezeit nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt
  6    1   |         lebocsátá Józsefet a kőfalig, ki egy percig sem látszott
  7    1   |               nézett volna a tanárra, ki kegyetlen hallgatással tekinte
  8    1   |           rektor professzort választá ki, hogy deputációba menjenek
  9    1   |            ágyút, a gyújtólyukon jött ki mind a töltés, a golyó pedig
 10    1   |            szőretlen csontos pofával; ki egész ellenkezőleg különösen
 11    1   |              és öregek ismét futottak ki az erdőkre, a férfiak a
 12    1   |            hacsak ő neki azt az egyet ki nem adják, aki a harangot
 13    1   |           látniok kellett, mint adják ki a templom ajtaján a félholt
 14    1   |          többiek mind; egy perc alatt ki volt sarkából vetve a bezárt
 15    1   |       bolygatott méhköpű raja, ömlött ki a diákság a templom körét
 16    1   |            Áron kezében a fütyköst, s ki akarta azt abból csavarni;
 17    1   |         emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én nevem
 18    1   |                nekifordult Józsefnek, ki szótlan dühvel közeledett
 19    2   |      kolbászban kolbászméreg fejlődik ki, amitől világít sötétben
 20    2   |            meg a nagyapja és így föl, ki tudja, hányadíziglen? Hanem
 21    2   | kolbásztölteléket, mint apósa szokta, ki szintén hét iskolát járt
 22    2   |              ha a városban skarlát üt ki, a kabátján hazahordja saját
 23    2   |          teszem föl mind szabó volna, ki varrna akkor egymásnak csizmát?
 24    2   |             az akar lenni! - böffenté ki örömében a titkot.~ ~- Az
 25    2   |               fel Daczosné asszonyom, ki valami sértést vélt ebben
 26    2   |               a hentesboltot.~ ~Lajos ki is tanulta a jogi folyamot
 27    2   |              Hát azért taníttattam én ki őtet keserves özvegyi keresményemből?
 28    2   |               leány jutott a házához, ki a gazdasszonykodás terhét
 29    2   |           rajtakapta, hogy már megint ki vannak sírva a szemei.~ ~-
 30    2   |        vászonlebernyeg. Mind a hatnak ki volt szakadva a könyöke.
 31    2   |            felolvastatja Daczosnénak, ki, mi tűrés-tagadás, bizony
 32    2   |             el Kondor uram figyelmét, ki mindig a városháza körül
 33    2   |              megtudott Lajoska felől, ki az alvidéki táborból felkerült
 34    2   |             az egy sem került kézhez, ki tudja, ki csinált belőlök
 35    2   |              került kézhez, ki tudja, ki csinált belőlök a puskába
 36    2   |                Valami debreceni diák, ki rajzolni tudott, s most
 37    2   |           hadfinak eltitkolhatatlanul ki volt szakadva, lábaira hosszú,
 38    2   |            végig sárral befecskendve. Ki tudja, melyik gázlónál szedte
 39    2   |               asszonyomat fölkelteni, ki még akkor hajnali álmát
 40    2   |             egy tappot sem mégy, amíg ki nem beszéltük magunkat.
 41    2   |       reggelit; hanem Kondor uramnak, ki őt az utcára kikísérte,
 42    2   |              sütsz-főzessz te mostan? Ki fogja a te süteményeidet
 43    2   |             veszi. Az a fiatal fickó, ki ott az ágyútalpra ülve,
 44    2   |        kínlódó hadfiak halálkiáltása. Ki ér rá ezt ilyenkor meghallani?~ ~
 45    2   |            végig a bőrét.~ ~Csak bőr! Ki venné ezt észre? Csakhogy
 46    2   |             alatta az orosz tábornok, ki nem állt lábára többet,
 47    2   |         megboldogult Mészáros Lázárt, ki tréfásan mondá el, hogy
 48    2   |          lelkem Lajosom! Hol ontották ki szép piros vérét? Hol gázolták
 49    2   |        melléje ültette nászasszonyát, ki úgy reszketett, mint a kocsonya,
 50    2   |          másfél órával ez alól lőttem ki a lovat húsz lépésnyiről.
 51    2   |          fogja tudni, hogy hát ő maga ki katonája.~ ~Ezzel a dicséretes
 52    2   |              hogy miről volt szó.~ ~- Ki legyen amaz ötödik?~ ~-
 53    2   |              amaz ötödik?~ ~- No, hát ki legyen? A legény, ki odakinn
 54    2   |              hát ki legyen? A legény, ki odakinn dolgozik. Tán csak
 55    2   |       keverhet a hús közé, amit akar; ki veszi észre? Én semmi jót
 56    2   |                Én semmi jót sem nézek ki a szeméből. Csak tessék
 57    2   |          akarja belőled kivenni, hogy ki vagy? mi vagy? No, hát,
 58    2   |                mint mi, hogy a muszka ki ne olvassa belőled a tekintetes
 59    2   |            Sárika könyörgő tekintete, ki két kezét imára kulcsolva
 60    2   |            voltam az, magyar volt az, ki tábornoktokat tönkrelőtte,
 61    2   |          tönkrelőtte, magyar volt az, ki rendet kaszált hadsoraitok
 62    2   |         magyar érdemszalag. Én lőttem ki alólad szép fehér arab lovadat,
 63    2   |            mert élve e szobából engem ki nem visz senki!~ ~A fiatal
 64    2   |              borulj keblemre, és sírd ki magadat velem együtt. Te
 65    3   |          házának csak kéménye látszik ki, minden reggel kapával ássa
 66    3   |            minden reggel kapával ássa ki magát háza ajtajából, mint
 67    3   |      fenyőszál vagy kútgém nőtt volna ki a fehér hó közül. Iszonytató
 68    3   |        lépéssel Imre előtt terem.~ ~- Ki vagy? megállj! - kiált,
 69    3   |               iramtehenem tegnap múlt ki a világból, annak a helyén
 70    3   |            kisegített a kocsizsebből, ki szinte el volt nyelve egy
 71    3   |          fújniok; egy bőgőst a minap, ki részeg korában a "Nyitra,
 72    3   |               az egypár fiatalembert, ki szüntelen a fülébe kiabált,
 73    3   |        portyáznak, kik minden embert, ki magyarul vagy németül gondolkozni,
 74    3   |          kelle festeni egy nap alatt; ki ezt nem tette, kifordították
 75    3   |          málét. Minden étele oda megy ki, hogy kása. Debreczen neve
 76    3   |           többi nemes embernek legyen ki fölött regnálni; kihirdették
 77    3   |              az inasa rosszul kefélte ki a kabátját, melyen a jó
 78    3   |                ez volt az az ember, a ki királyokhoz verset mert
 79    3   |         állomás iránt, ezeket kötötte ki magának. 1. Mindennap reggeli
 80    3   |              mind valamennyi meghal s ki jobbra, ki balra düledez
 81    3   |        valamennyi meghal s ki jobbra, ki balra düledez s rakásra
 82    3   |             mindennap három operát; a ki megbetegszik, vagy gyöngélkedik,
 83    3   |        gyöngélkedik, kancsukát kap, a ki el van rekedve, kancsukát
 84    3   |             rekedve, kancsukát kap, a ki ghixert ád, kancsukát kap,
 85    3   |          ghixert ád, kancsukát kap, a ki ismételni nem akar, kancsukát
 86    3   |           embert, ez csak arra tör, a ki ellentáll neki; szaladjunk
 87    3   |          Mikor aztán a gondolkodó fők ki voltak irtva, a fejevett
 88    3   |               ismét jutalmakat tűzött ki. A jogtani kérdés ez: "van-e
 89    3   |          kinevezték academiai tagnak, ki is megengedte magán történni
 90    3   |             alakban, mint ezt az 1848-ki országgyülés elkészíté,
 91    3   |               évenkint százezreket ad ki. Most azonban önök feleljenek
 92    3   |           Pálfi collegát azért küldte ki az országból a kormány,
 93    4   |       szájában, melyet akkor sem vett ki onnét, midőn káromkodandó
 94    4   |               sem voltam az a legény, ki a bátorságot valami különös
 95    4   |             pedig kövecsekkel verette ki azt irombán az öregúr s
 96    4   |         kifizetni: "ma adjak-e kenden ki, öcsémuram, vagy holnap?"
 97    4   |               ne lett volna a háznál! Ki minthogy egy ülőhelyéből
 98    4   |            hét sovány esztendő ütötte ki fejét.~ ~- Hát maga, nagy
 99    4   |           pedig nincsen dolga, menjen ki a mezőre, keresse meg azt
100    4   |               tartani az ablakom alá. Ki vékonyan, ki vastagon, fújták,
101    4   |             ablakom alá. Ki vékonyan, ki vastagon, fújták, trillázták
102    4   |             keszkenőt, hogy nem lóg-e ki valamerre a macska farka,
103    4   |          alázattal bekocogtattam.~ ~- Ki az? - hangzék belől (akár
104    4   |      parancsolni.~ ~- Eszterka! Eredj ki, kérdezd meg, a béresek
105    4   |           fölkelt, és ment.~ ~(Törjék ki valamennyi fogad! - mormogám
106    4   |                 Eszterka, eredj, nézz ki uradatyád elé, jön-e már?~ ~
107    4   |               kitudom - szóla -, hogy ki voltál, s megbosszulom még
108    4   |         nemzetségeit szerettem. Tudja ki, keresse ki, az Isten áldja
109    4   |          szerettem. Tudja ki, keresse ki, az Isten áldja meg, azt
110    4   |             Debora asszony kegyébe.~ ~Ki is azonban erősen elfeledé,
111    4   |       reámuszítani.~ ~Csak azt lestem ki ablakunkon, hogy mikor megy
112    4   |           aztán a nagy sajnálkozásban ki találtam szalasztani a számon,
113    4   |          szalasztani a számon, hogy - ki hallotta, mi történt a faluban?~ ~
114    4   |          szóval sem küldött haza, míg ki nem fogytam, s ekként számtalanszor
115    4   |       megküldeni neki, s ha élőszóval ki nem beszélhettük is egymásnak
116    4   |             melyet is én szorgalmasan ki tudtam olvasni Wielandból
117    4   |               eléggé dőzsölődni, hogy ki a tatár karmolja össze ezeket
118    4   |              azon veszedelemnek tevém ki magamat, hogyha az öregúr
119    4   |            hogy csak az álla látszott ki az asztalkendő alól, s ráparancsolék,
120    4   |            ráparancsolék, hogy azokat ki ne merje bontani, míg én
121    4   |             orvosságos üvegből húztam ki a dugaszt.~ ~- Úgy, az orvosságos...~ ~-
122    4   |        reszketve simult a keblemre.~ ~Ki ne volna bátor olyankor,
123    4   |         mondám magamban - ez megesz. "Ki vagy ember?" - ordíték rá,
124    4   |         hangon csak tudtam.~ ~- De te ki vagy? ilyen-amolyan gézengúz
125    4   |        kétségbeesés.~ ~Hadd reszkesse ki egy kicsit magát, gondolám,
126    4   |             de azért csak ne rugdalja ki az emberfiának a fogait.~ ~-
127    4   |  sárkányköröm-teringette! hogy jutunk ki innét? Forgós szélvész-ráncigálta
128    4   |            valami fehér tömeget húzva ki lábai alól.~ ~Hát ez éppen
129    4   |                    Már öcsém, te dobd ki - szólt nekijuhászkodva, -
130    4   |                 mondá az öreg, pipája ki levén szunnyadva. Különös
131    4   |               pedig az ablakon dobták ki; már ez rendes accidentia
132    4   |              piros), s szelíden vonta ki magát egynémely hamis urabátyja
133    4   |           közbe egy tetemes assessor, ki mindig két széken szokott
134    4   |          belőlünk.~ ~- Eszterka! hozd ki a cukortartót! - rivalla
135    4   |         rivalla utána Debora asszony, ki is erősen örült magában,
136    4   |             ezúttal keresztyéni módon ki tudott túrni bennünket a
137    4   |               bementünk a házba.~ ~...Ki volna oly vakmerő, boldogságát
138    4   |               a mienkhez hasonlítani? Ki volna oly vakmerő, e boldogság
139    4   |         uramatyámnak nem nevezhettem. Ki minő kvalitásban meghal,
140    5   |   bekvártélyozása valami jó emberhez, ki a szászok közt legvendégszeretőbb
141    5   |       vargamester volt a bástyasoron, ki is megértvén, hogy a szász
142    5   |         messze földrül jött rokonnal, ki vele azonegy nyelvet beszéli;
143    6   |           lelkével lát.~ ~Ide hozatta ki magát, nem nyughatva szobájában.
144    6   |               szobájában. Ide hozatta ki magát a temetőkertbe. Miért
145    6   |             nem vár az életben. Pedig ki tudja, még meddig élhetsz?...
146    6   |            mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben
147    6   |             zárva a város. Innen élve ki nem megy azontúl senki.
148    6   |            buzgón égre emelt szemmel. Ki hinné, hogy az ellenség?~ ~
149    7   |               úgy hiszem, hogy annak, ki többé semmit nem fél, semmit
150    7   |      megvénült.~ ~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb van a bölcsőtől,
151    7   |            van a bölcsőtől, hanem az, ki legközelebb van a sírhoz.~ ~
152    7   |             tudja, hogy bánataért még ki is nevetik.~ ~Most a legvígabb
153    7   |             helyen, - ily elhagyatva; ki lakhatik itt? Egyetlen ajtó
154    7   |            vezetett hozzá sehonnét.~ ~Ki választhatta magának tanyául
155    7   |          magában a székben egy férfi, ki, mint a félhomályban kivehetém,
156    7   |             tűrhetőleg megvilágítá.~ ~Ki ne érzette volna azt a vigaszt,
157    7   |         valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől nem kért semmit,
158    7   |            senkinek nem adott semmit, ki senkihez nem szólt, senkinek
159    7   |          gondom rád.~ ~Te féregóriás! Ki lelked minden jobb érzésinek
160    7   |        világnak? Az volnál, ha annak, ki mindeneket üldöz, király
161    7   |               szív.~ ~S te lész-e az, ki, ha a csillagok lehullanak,
162    7   |       kebelében, mikor sírba tesznek. Ki fog akkor édes hízelgéssel
163    7   |                Volt egykor egy férfi, ki egy lyányt őrülten szeretett.~ ~
164    7   |           halálban keserű.~ ~A férfi, ki ily őrülten szeretett, én
165    7   |        önszeretet. Túl rajta semmi.~ ~Ki a világot szeretni akarod,
166    7   |       szereted-e benne legjobban azt, ki hozzád legközelebb van,
167    7   |          legközelebb van, tenmagadat? Ki a világot gyűlölöd, tudod-e
168    7   |       gyűlölöd, tudod-e gyűlölni azt, ki arra legméltóbb, tenmagadat?~ ~
169    7   |            Egyik sem jobb a másiknál, ki mit szenved, magáért szenvedi.
170    7   |           tövis magjából tövis terem. Ki bűnt vetett, fájdalmat kell
171    7   |            mindent, ami él. Gyűlölöm, ki hozzám legközelebb van,
172    7   |           enkezeim pusztítának rajta. Ki semmit nem hisz, semmit
173    7   |               vagyok.~ ~Én vagyok az, ki kedvesét, a hűtlent feledni
174    7   |               hogy ez csak azért nőtt ki a földből, hogy legyen mit
175    7   |             nem lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen
176    7   |          baljóslatú sötét tekintetet? Ki ne látná az egyszerű gyógynövény
177    7   |               életvisszaadás áldását? Ki ne látná a virágok legpompásabbjain,
178    7   |              korbáccsal kezében verte ki a templom csarnokából!~ ~
179    7   |             lenni. Tornyok gyulladtak ki, s lángoltak föl az égre,
180    7   |             csecsemőt ugyan nem hozta ki, de megtömte odabenn zsebeit
181    7   |             hogy méreggel végeztetett ki a világból.~ ~Az özvegyasszony
182    7   |         özvegyasszony ezalatt eltűnt. Ki sem tudta, hová.~ ~Szegény
183    7   |           miket az ébrenlét sem töröl ki emlékemből, de mik ott ragadnak
184    7   |              ablakokra. Rabszolgahad, ki embervérrel élt, lakott
185    7   |              seb. - A nemtő nem jött, ki őt elvezesse és megmutassa
186    7   |          körös-körül. A nap nem csalt ki több meleget belőle, mély,
187    7   |               fia volt az ősz apának, ki e becsületben megőszült
188    7   |             emberi ajk még nem mondta ki nevét.~ ~Olykor éjnek éjén
189    7   |            erdők mélyében, sötétzöld, ki nem apadó, fenéktelen tó,
190    7   |              halál képe nyájas kép.~ ~Ki félné arcodat, óh megnyugtató
191    7   |            bejárni a világot, melyből ki vannak zárva. Bezörgetnek
192    7   |      alvótermeken...~ ~Ember, vigadj! ki tudja, meddig élsz. A halál
193    7   |               legszerencsétlenebbé, s ki valaha e gondolatra rájött,
194    7   |             fő teremte, e fájdalmából ki nem gyógyul soha.~ ~
195    8   |        gondviselés?~ ~A Nepean-sziget ki van zárva a világból. - -~ ~
196    8   |              sűrűségből egy kő repült ki, s egyet zúgva a levegőben,
197    8   |                  Egy újabb kő fütyült ki a bokrokból, s a kormányos
198    8   |           hableány a mesék világából, ki kétes csillagfénynél a lábai
199    8   |               kék köveken azon ember, ki hét feleségét halálra csiklándozta;
200    8   |              között tanyáz a szívevő, ki hat szűzet megölt, hogy
201    8   |               Azt kérded, hogy hát én ki vagyok? kit húsz évi halálra
202    8   |             sem halál, sem feltámadás ki nem szabadít! - Óh jer,
203    8   |            még egy más világ, nekem - ki tudja mit?~ ~A hölgy erélyes
204    8   |           Williám bal kezében maradt, ki azt ellene nyakára fojtani
205    8   |        ismernek; egész erdők irtattak ki töveikből, a tenger kicsapott
206    8   |      kormányzót Quarrelsonnak hítták, ki a hölgynek nagybátyja volt,
207    8   |             év alatt, hogy idehozták, ki nem mozdult odvából; én
208    8   |               szabadulhatott meg!~ ~S ki legyen azon egy?~ ~Hosszas
209    8   |               hogy az Williám legyen, ki elvitorlázva Botany-Baybe,
210    8   |           végtelenül hosszabbra ütött ki; szinte fél esztendő telt
211    8   |      egyenesen a szigetnek tartott.~ ~Ki írhatja le az örömet, melyet
212    8   |             emlékeznek egy őrjöngőre, ki démoni tekintettel dühöngve,
213    8   |       helyekről kegyelmet eszközöltek ki számára, mint istenfélő
214    9   |     kereskedővel jöttem ismeretségbe, ki ifjabb éveiben, mint tiszt,
215    9   |               Csupán egy faj tartotta ki legmakacsabbul a harcot.
216    9   |        hideglelős vérforgással léptem ki kunyhójából, s azon percben
217    9   |               malayehoz volt intézve, ki seregünknek vezetőül szolgált.
218    9   |       kikerestetni?~ ~- Saul királyt, ki ezt a templomot építteté.~ ~-
219    9   |               hivatá magához Dávidot, ki trónja zsámolyára ülve,
220    9   |          gonosz lelket a király elől, ki irtóztató szavakat hallott
221    9   |       egyetlen ember ellen fordítani, ki neki nem vétett, sőt szerette,
222    9   |        ütközet előtt, az Isten lelke, ki a bátorságot adja, eltávozott
223    9   |                az úrnak halálangyala, ki átadott tégedet nekem, téged
224    9   |      kérdezősködék a fiatal Davidson, ki eddig gondolataiba elmélyedve
225    9   |            midőn mintha a föld okádná ki, oly hirtelen száguldtak
226    9   |          marad, úgyis oly rosszul néz ki, mintha négy éjjel egymásután
227    9   |        mániákus örömordításban törtek ki erre és odarohantak. Azt
228    9   |         ordító ujjongatással rohantak ki a teremből.~ ~- Ah, ön ezúttal
229    9   |            emberre kezdének kiabálni, ki az erdőből jött feléjök.
230    9   |               egyébiránt Orfeusz óta, ki a pokolba ment parlamenternek,
231    9   |           mint valami túlvilági lény, ki előtt önkénytelenül törtek
232    9   |               kifejezéseivel vezettek ki a barlangból, felültettek
233    9   |              én aranyszínű királyném, ki engem ezüstszínűre festett!~ ~- ~ ~
234   10   |       magaddal, itt van nyomtatásban, ki van korrigálva »A Kalmár
235   10   |              családot Boldizsár diák, ki szintén maga sem tudta,
236   10   |              náplupó! Ma sem süpürted ki a butyát! Majd aduk én tigodnek
237   10   |          sárbul, a szemétbul vettelek ki, mikor csak akkurka voltál,
238   10   |            eledelt.~ ~A ház asszonya, ki különben viseletére hasonlított
239   10   |             szegények között osztotta ki. - Az irgálum szip szu.~ ~
240   10   |              Birbucot meg is szidták, ki is nevették; vagy eldugta
241   10   |              fordult meg, minden este ki kellett forgatni zsebeit
242   10   |              fürtei hozták a leányra, ki szégyenelve gúnynevét, hasztalan
243   10   |            megparancsolta, hogy senki ki ne merje azt nyitni a zörgetőnek;
244   10   |              felkapta a rőföt, futott ki a boltba, utána az asszony,
245   10   |        bebukni, ködmenben, csizmában, ki oly ügyesen mutatta be magát,
246   10   |         maradékból Birbuc diáknak is, ki elég eszélytelen volt akkor
247   10   |         boltban, Gerguc ordítva dugta ki a fejét a hátulsó ajtón:~ ~-
248   10   |               alakot érez elsurranni, ki az ablak előtt megáll, azt
249   10   |              elrejteni a kalmár elől, ki a sötétben különben sem
250   10   |             Az ablákun be, a kiminyon ki? Mutasd nekem zábrázatudat,
251   10   |              alakot látott kilopózni, ki a zaj hallatára ismét kifutott
252   10   |              gyanakodni sem tud, hogy ki lehetett az?~ ~Mincucka
253   10   |              ropogtatva:~ ~- Én tudom ki volt, de nem mondom meg.~ ~-
254   10   |             kalmár orrán-száján esett ki az ágyából dühében, de míg
255   10   |             ágyun! de ne nágyun. Dobd ki az ablákun, had szalágyun,
256   10   |       szalágyun, mert nem tudod, hogy ki vágyun?~ ~Eszébe jutott,
257   10   |           fele maradt ott, a leányzó, ki bújni iparkodott valahova.~ ~-
258   10   |               a megvert egyéniségben, ki Birbuctól eleresztve, dühében
259   10   |             oly adagokban szolgáltatá ki kedvenc leányának, aminőkben
260   10   |        Gergucnak, egy igen vén ember, ki szintén boltos volt, és
261   10   |          mozdulni helyéből, míg előre ki nem fizetik a forintját.
262   10   |         embert? - kiáltotta hebegve - ki fogja fizetni? Én nem.~ ~-
263   10   |              tudjam meg, ha megháluk, ki fogja nekem mondani: uram
264   10   |              akit mindig becsültem, s ki tégedet szintén becsült
265   10   |       alkalommal pirosra nem festette ki magát, egyedül fehérre,
266   10   |               is eljön. A szemem égne ki előttük.~ ~Minervának tagadhatatlanul
267   10   |               gróf véleménye oda ment ki, hogy ő bizony nem faggyúzza
268   10   |          jeleneteiben nyilatkoztatják ki magukat!~ ~A gróf az egész
269   10   |         taposva az úrfi tyúkszemeire, ki szintén iparkodott annak
270   10   |               szabóját nem fizethette ki, s az atyám aztán Birbucon
271   10   |           tudod, hogy én elmondhatok, ki vagy végezve a világ előtt.~ ~-
272   10   |               úrfi szemlesütve rohant ki a szobából, ilyen monológot
273   10   |          Omolj hát össze világ! oltsd ki fényedet nap, ti csillagok
274   10   |          orrodba a tengereket, s köpd ki azokat a föld öt részeire,
275   10   |            leánya mellé csatlakozott, ki számára pompás hotelében
276   10   |        letenni.~ ~- Azt is te fizeted ki?~ ~- Természetesen.~ ~-
277   10   |              kocogtatás nélkül jártak ki s be az ajtón, ő is keresztül
278   10   |             tudja, honnan került oda, ki egy külön szobában van egész
279   10   |              rokonszeretet tengeti, s ki búvik az emberek szemei
280   11   |               római császárt nevezett ki számukra, egy ismeretlen
281   11   |           despota lova előtt térdelt, ki az ő nyakára hágott előbb,
282   11   |            polgár által volt aláírva, ki a hódító engesztelésére
283   11   |              ellenállhatlan hódító; - ki a vakmerő, aki levelezni
284   11   |           körül, te szilaj vadásznép, ki elfogod a futó antilopot,
285   11   |            meg nem számlált nomádfaj, ki adót nem fizettél, s hódító
286   11   |             fejjel húzódék hátra.~ ~- Ki vagy te hős? Mi neved? Miért
287   11   |               palmírai polgár vagyok, ki fegyvert emeltem a hódító
288   11   |              ne hajtsam meg előtte. S ki vagy te, istennő, ki pajzsoddal
289   11   |                S ki vagy te, istennő, ki pajzsoddal védni jöttél
290   11   |               macedón királyok utóda, ki fölemelém kormánybotomat,
291   11   |             Mit mondál?~ ~- Azt, hogy ki tőlem távol, tőlem nem ismerve,
292   11   |              világított tömegekben, s ki lövöldözhetett ő utánok?
293   11   |          szökellő, nyargaló alakokra? Ki üldözhette őket a fekete
294   11   |        betemetve, s azon véresen itta ki belőlük a vizet az utolsó
295   11   |      Csatarendben állt mindenki, sok, ki lefeküdt pihenni, ott elaludt
296   11   |               Míg a sereg epedve itta ki a források vérrel kevert
297   11   |            szépségei közül választott ki, mellette ült, egyiket ölébe
298   11   |                villogó szemekkel.~ ~- Ki vagy? mit akarsz? - ordíta
299   11   |           mindazt más tette fejére, s ki tette azt? Egy megvetett
300   11   |              királyi párt megjelenni, ki láncaikat feloldá s a fölöttük
301   11   |         napsugár, tudott élni egy nő, ki még férjében is csak a lelket
302   11   |             császár kéjenceit nevezte ki, másik ugyanannyi számú
303   11   |      szereztek vissza az ellenségtől, ki Róma császárját kitömve
304   11   |           reszkető, érzékeny gyermek, ki elsápad, ha csak beszélni
305   11   |               magát keresztülvágni, s ki most is csak úgy engedé
306   11   |            hogy az halállal játszott, ki ezeket hozta.~ ~Zenóbia
307   11   |            izmos, vad tekintetű alak, ki Herode beszédjére hangosan
308   11   |              jogom melletted lehetni, ki férjednek öccse vagyok,
309   11   |            ifjú természet országa ez, ki még nem tanult jó gazda
310   11   |                s hol bokrostul nőttek ki az összesűrűsödött fák,
311   11   |   összesűrűsödött fák, a veszett alak ki sem kerülve őket, egyenes
312   11   |         dühvel rohant másik ellenére, ki lováról leugorva, kardjával
313   11   |               nagyobb tárgyat szemelt ki bosszúja tárgyának s bőszült
314   11   |          orrlyukain forró gőz lövellt ki; a király nyugodtan tartá
315   11   |        segítség-kiáltó jajgatást?~ ~- Ki tudná ezt ily távolról kivenni?~ ~-
316   11   |            félhetnék, ha te itt vagy? Ki bánthatna, ha te oltalmazol?~ ~
317   11   |             jó hely, ahol apád kardja ki van vonva, - felelt a vadász,
318   11   |            midőn Herodet megpillantá, ki nem látva semmi tárgyát
319   11   |         Odenath mellett álltak, s már ki lehete a tigris alakját
320   11   |              eltűnt a sűrűségben.~ ~- Ki hajítá e kopját? - ordítá
321   11   |          kiálta Odenath - facsarjátok ki kezéből a fegyvert, dugjátok
322   11   |               vad, s bőszülten rohant ki a még egyedül ép oldalán
323   11   | bölényszarvakba töltött bor.~ ~Minden ki volt fáradva a nap munkájától,
324   11   |      fegyverhordozóját. - Bocsássátok ki Maeont s hozzátok közénk.~ ~
325   11   |         mennydörgő hangja hallatszott ki.~ ~- Én vagyok királytok!
326   11   |           vagyok a megtapodott féreg, ki megöli az óriást. Rajtam
327   11   |             vagyok a hetedik gyermek, ki burokban született, engem
328   11   |              arra gondolj, hogy neked ki mint követ sérthetlen vagy,
329   11   |           férjemnek: kardom vívta azt ki, az övével együtt, egy ellenség
330   11   |         együtt, egy ellenség kezéből, ki előtt légiótok lerakták
331   11   |       légiótok lerakták a fegyvert, s ki legvitézebb császártok alakját
332   11   |        szégyenel nevemre emlékezni? S ki ez a szenátus? Róma patríciusai
333   11   |     istenasszonyt imádják holta után, ki életében az utolsó gladiátornak
334   11   |              üdvözlék az unokaleányt, ki a régi dicsőséget visszahozta
335   11   |              harcparipa nyerge lőn, s ki azt a több követelők közül
336   11   |          polgár kiszökött a városból, ki a császárnak illő jutalomért
337   11   |          fölszólítá a bajnokokat.~ ~- Ki akar küzdeni e jutalomért?~ ~
338   11   |               Egyszerre száz pár vált ki a sereg legjobbjai közül
339   11   |              fiatal szicíliai maradt, ki küzdtársait mind legyőzte,
340   11   |           jobbra, majd balra rántá őt ki erős állásából, néha felhajíták
341   11   |                a babérággal sisakján. Ki fogja azt onnan elvehetni?~ ~
342   11   |              szokáskint egyedül állva ki a had közötti síkra, hangos
343   11   |             légió tribunját választva ki magának. Az, egy nő által
344   11   |      kriptából a halottakat, tegyétek ki az utcára, ők se pihenjenek!
345   11   |               legelső tíz-húsz férfi, ki e hídra felugrott, egy perc
346   11   |      megriadva e vakmerő támadó elől, ki nem emberi fegyverrel látszott
347   11   |         környező ellenségen keresztül ki kell jutni a városból, s
348   11   |               szívéből a lelket lopta ki, Vaballath halálra sápadva
349   11   |         gallusok császárja, Tetricus, ki saját népét elárulá, és
350   11   |     mosolygása a sorsnak! és az a nő, ki most gyalog megy a diadalszekér
351   12   |              tarka csoportokban ültek ki a házak tetőire, a gyermekek
352   12   |           holteleven arcok sápadoztak ki a napvilágra.~ ~Minden ember
353   12   |             egy délceg, daliás férfi, ki a szultán jobbján lovagolt, -
354   12   |              fogadá a szultán kegyét, ki ekkor balra fordulva, hol
355   12   |            Csupán egy volt még hátra, ki jutalmát el nem vevé: Ibrahim.~ ~
356   12   |          előtt; én őt fiammá fogadom, ki dívánom vánkosán jobb felől
357   12   |       mellettem ülni. Hírnök, kiáltsd ki a népnek, hogy Szolimán
358   12   |               Ibrahimot fiává nevezte ki.~ ~A nép őrjöngő örömkiáltása
359   12   |           hajoltak meg Ibrahim előtt, ki szomorúan sóhajta fel s
360   12   |         meglepetéstől.~ ~- Ő leányom, ki által fiam leendsz, - monda
361   12   |        sebesülteknek; jaj volt annak, ki a szultán szeme elé került,
362   12   |         esküdött a szultán, hogy azt, ki még egy gonosz hírt tudtára
363   12   |             legkedvesebb megbízottja, ki alkudozás végett küldetett
364   12   |        lehetetlen volt elhallgatni, s ki legyen oly merész, hogy
365   12   |              ma csinálni. -~ ~- Nevét ki nem mondom, kegyelmes úr,
366   12   |             körében töltse. Ahidalla, ki még most is kedvence volt,
367   12   |        halavány nőt tartóztattak fel, ki oda akart hozzá rohanni. - "
368   12   |           űzték el az őrök Ahidallát, ki szétszórt hajjal, tépett
369   13   |                 Egy nagy rónát nézett ki magának csatatérül, ott
370   13   |       Tsong-Nu rögtön parancsot adott ki, hogy egész országában minden
371   13   |              körül csoportozik a nép, ki rézalmákat hajigál a légbe,
372   13   |             közepére, ügyesen tépdesi ki az emberek állaiból a szőrt;
373   13   |           naponként háromszor kiálták ki a templomokban, a piacokon
374   13   |               Quenn-Hinn tartományba. Ki nem menekülhetett senki,
375   13   |             lángok csatája közt vítta ki utolsó harcát, melynek végeztével
376   13   |          tizenhat esztendős hajadont, ki az általános romlás alatt
377   13   |              beleszeretett a leányba, ki Lieu-King romlása közt osztotta
378   13   |             elefántoknak ura! ne vesd ki füleidből a te szolgádnak
379   13   |          férje lábaihoz.~ ~Így indult ki Tsong-Nu Kína határából.~ ~