Rész

 1    4|        ablakára lehete látni, hol Esztike időzött, s nagy áhítattal
 2    4|        alájárni tűvel s cérnával. Esztike varr ott, gondolám magamban,
 3    4|        béresek megjöttek-e már?~ ~Esztike fölkelt, és ment.~ ~(Törjék
 4    4|           percben nyílt az ajtó s Esztike bejött.~ ~- Eredj csak,
 5    4|         meglát, belém lő. Egyszer Esztike is észrevett, - nem mert
 6    4|       néne.~ ~- Az ám - mondám.~ ~Esztike odasimult hozzám.~ ~- Most
 7    4|        kiálték - nincs idebenn az Esztike.~ ~- Hát mi cuppant az elébb
 8    4|           én ijesztgettem nagyon. Esztike szívem jó volt, mint a falat
 9    4|          talán tolvaj... - rebegé Esztike, s reszketve simult a keblemre.~ ~
10    4| megnyomunk esküdtnek.~ ~- S akkor Esztike az enyim lesz? ~ ~- Ijh,
11    4|   odaértem, már folyt a dáridó.~ ~Esztike lelkem ott sürgött-forgott
12    4|         nemhiába vőlegény vagy.~ ~Esztike szívem e mondásra halavány
13    4|        egyszerre ülni, - idestova Esztike húgom is eladó leány lesz.~ ~-
14    4|         Gergely bácsit ellenem és Esztike ellen.~ ~No de volt rá oka
15    4|           Tehát örült rajta, hogy Esztike búsul.~ ~- Öcsém, - szólt,
16    4|           Fogadhatott volna, mert Esztike, midőn visszajött, kedve
17    4|       Gergely bácsi, kezembe adva Esztike kezét.~ ~- De már úgy jótállok