Rész

 1    1|            diákok szívében az ifjúi vér: "nem hagyjuk magunkat,
 2    2|           mint itten, de melegebb a vér, galambom. Csak a muszka
 3    2|             még akkor sem szökött a vér az arcába; tudott parancsolni
 4    7|         gördült le feje lábaihoz. A vér magasra felszökellt, a hóhért
 5    7|        döftem az éles kést. Omolt a vér, amint kihúztam belőle.
 6    7|      véremet, s mikor a végső csepp vér kifolyt, a szív megállt,
 7    9| keresztüllövelt az indulat hajtotta vér rózsapírja, a vékony metszésű
 8    9|          erővel szökellt föl minden vér agyam felé, hogy én, mint
 9    9|             Smith szájából ömlött a vér, az odafutott orvosok azt
10    9|         Nyomukban mindenütt folyt a vér, de egy halott sem maradt
11    9|          akkor vettem észre, hogy a vér egészen ellepte ruhámat,
12   11|           lágyabb a szív, forróbb a vér és a napsugár, tudott élni
13   11|          csak a lelket szerette s a vér indulatait leláncolva tudta
14   11|           küzdelmeitől, kardjáról a vér csepegett alá. Kigyulladt
15   12|          késekkel szurdalák, hogy a vér körös-körül fecskendett
16   13|           volt.~ ~A láng az eget, a vér a vizet, a csók a leány