Rész

 1    4|      saját magam nem.~ ~- Hát öcsém, - kérdé urambátyám, nagyot
 2    4|     bemenni a városba?~ ~- De öcsém, - szólt urambátyám, elmozdítván
 3    4|     emberfiának a fogait.~ ~- Öcsém! - kiáltá örömrivalló hangon. -
 4    4|  kiáltá örömrivalló hangon. - Öcsém Peti, hát élsz? hát te is
 5    4|       fordulva így szólt:~ ~- Öcsém, állj csak ide, hadd állok
 6    4|        Ember vagy a talpadon, öcsém, hordom a lelkedet, úgy
 7    4|    ütötte őkegyelmét.~ ~- Már öcsém, te dobd ki - szólt nekijuhászkodva, -
 8    4|    volna érte.~ ~- Hanem hát, öcsém - kezdé egyszer eközben
 9    4|      vagyok Esztikébe.~ ~- De öcsém, csak az annak a rendi és
10    4|      lenni egyszerre? - Hanem öcsém még gyerek vagy, nincs mit
11    4| urambátyám -; jobb lett volna öcsém, ha pap lettél volna, uradatyád
12    4|     fülére.~ ~- Hozott Isten, öcsém! - kiálta Gergely bátya -
13    4|       hogy Esztike búsul.~ ~- Öcsém, - szólt, odaintve magához
14    5|   orra alatt.~ ~- Azt mondom, öcsém - szólt a varga - hogy nyúlj
15    5|    egyszer kérdem tőled, édes öcsém, - szólt a varga moderate,
16   11| sápadtan hallgató ifjúra:~ ~- Öcsém Herode! próbáld meg, belém