Rész

 1    4|    uramatyám azt a néhai kandúrt, - mondám, s egy víg ötlet ment a
 2    4|        kegyelmedét, nénémasszony, - mondám, kibontva a keszkenőt, s
 3    4|             mikor nevet.~ ~- Hej! - mondám, nagyot sóhajtva, - beh
 4    4|                   Köszönöm ássan, - mondám, örvendezve, hogy ily könnyen
 5    4|       értelmezé a néne.~ ~- Az ám - mondám.~ ~Esztike odasimult hozzám.~ ~-
 6    4|                 Azonban megyek is - mondám, kalapomat vevém.~ ~- Maradjon
 7    4| nekitürkőzve, hallatlan vitézséggel mondám, hogy ne féljen, míg engem
 8    4|            Szent Borbála, segíts! - mondám magamban - ez megesz. "Ki
 9    4|            az ajtón.~ ~- Szaladj! - mondám magamban, s amint isten
10    4| nyughatatlankodjék már urambátyám - mondám neki -, hiszen biz az megtörtént,
11    4|            s azt szívemhez szorítva mondám: - Esztikém galambom, egy
12    4|           azért a nádméztartóért, - mondám (nekem is tüske volt a talpam
13    9|             fogok.~ ~- Nálam van, - mondám. Nálunk skótoknál divatozó
14    9|                 Súnem és Gilbona, - mondám én, ráakadva a bibliában
15    9|          ott látszik egy csillag, - mondám elbámulva; - de rendkívül
16    9|       Tetszhalottá voltam téve.~ ~- Mondám, hogy méreg! - kiálta az