Rész

 1    1|         gyönyörű", sóhajt, nem bírva magával... Talán mégis csillag?... "
 2    1|         ölébe tett leánykát, s vitte magával, szemeivel majd felfalva
 3    1|              urat, s úgy hurcolta őt magával, roppant lábait futásnak
 4    1|         labanc-sereg; alig harmincad magával futott Felvinc felé a két
 5    4| szürkehályogot kap. Miért nem gondol magával?~ ~- Szürkehályogot! - sikolta
 6    4|             ember a pipát sem viheti magával. - Megáldott bennünket szegény,
 7    5|           elfogta a legényt, elvitte magával; Solymosról odább ment a
 8    7|              kívülem van, és ő ragad magával.~ ~Csalatkoztunk: én is,
 9    7|              hogy szükség úgy hozván magával, szabadon futhassak, vagy
10    8|              s eszméletlenül ragadta magával Máriát; pár perc múlva a
11    9|              a forgószél ragadná fel magával, egész fellege a menekvő
12   10|          megnézze.~ ~De Birbuc vonta magával bundaszárnyánál fogva a
13   10|              Azután ne is hitesse el magával, hogy ez valami szerencse
14   11|              napi eledelt is hordott magával. A dunai légiók voltak ezek,
15   11|         veszve van! - kiálta Zabdas, magával vonva a királyné paripáját,
16   12|              Másnap a sors úgy hozta magával, hogy az egész napot családja