Rész

 1    5|        az érdemes vendégnek.~ ~A fullajtár nem soká váratta magát,
 2    5|   diskurzushoz látott.~ ~Előbb a fullajtár beszélt a vargának, azután
 3    5|        én is győzöm, - szólott a fullajtár - de úgy mégsem győzi senki,
 4    5|      uram sem tölti azt oda.~ ~A fullajtár megdúzta az orrát, s elhallgatott.
 5    5|   villogó szemekkel a varga.~ ~A fullajtár fújni kezde dühében, odakönyökölt
 6    5|   vállára az eleven bivalyt!~ ~A fullajtár lecsapta az asztalra a kupát
 7    5|       kiissza belőle a bort.~ ~A fullajtár tökéletesen le volt gázolva,
 8    5|         Mihály fejedelemért!~ ~A fullajtár zsebbe dugta a kezeit, s
 9    5|         a varga dühbe jövén.~ ~A fullajtár elkezdett nevetni, s csúfondárosan
10    5|        azt nem köszönöd meg.~ ~A fullajtár látva, hogy a varga haragszik,
11    5|       vagy sem? - s amint erre a fullajtár még nagyobbat röhögött,
12    5| székestül hanyatt dűlt.~ ~Erre a fullajtár is dühbe jött, s kirántva
13    5|      kétfenekű dobot, míg csak a fullajtár, bornak és ütlegeknek sokasága
14    5|        Reggelre kelvén az idő, a fullajtár is fölveté szemeit, s hát
15    5|         járult nagy sántikálva a fullajtár, elbeszélte, hogy őt a gazdája
16    5|          ide fáradt. Kend pedig, fullajtár uram, már megkapta a magáét,