Rész

 1    4|         felmutattam - nem ugyan az égre, hanem a padlásablakra,
 2    4|           fel-felpillantva a magas égre.~ ~...Lőn azonban, hogy
 3    6|     világtalan szemeit fölemelé az égre: »én Uram, én Istenem!«
 4    6|         kiterjesztett kezeikkel az égre voltak emelve. Térden állt,
 5    6|       áhitattal imádkoznak, buzgón égre emelt szemmel. Ki hinné,
 6    7|  gyulladtak ki, s lángoltak föl az égre, mily nagyszerű szép volt!~ ~
 7    7|          égő köveket dobált fel az égre, mely egykor mennykövekkel
 8    7|         lecsillapult dühe, kiégtek égre támadt lángjai, s most ottan
 9    7|         hideg, fagyos éjszakába, s égre emelt kézzel kiálta gyilkos
10    8|        jobb kezével felmutatott az égre, mely millió szemeivel néz
11    8|         segíts! - sóhajtá a hölgy, égre tekintve.~ ~S elindultak
12    8|  imádkoztak hálaimát, szemeiket az égre függesztve s midőn azokkal
13    8|        tépte, kövekkel hajigált az égre; - bosszút állt magamagán.~ ~
14    9|         sátor elé s fölmutatott az égre.~ ~"Látod ott ama csillagot?" -
15   11|           támadna fel egyszerre az égre. A hölgy hófehér paripája
16   13| halálordítását hallák.~ ~A láng az égre lobogott, a hullám döntögeté