Rész

 1    1|          beszélt, a csillagokat az égen s a virágokat a földön szemenkint
 2    2|         repesztett volna lyukat az égen, hogy minden villámot kiontson
 3    3|         divat.~ ~A hó fehérlik, az égen az északfény ragyog muszka
 4    4|       miattunk a faluban; kerestek égen, földön és padláson mindkettőnket,
 5    6|  elhullottak a hősök. Csak a távol égen villogott még valami láng,
 6    6| világtalanok, két naptalan hold az égen, régóta már csak a lelkével
 7    7|          nyilallt át az elsötétült égen.~ ~Emberi hajléknak híre
 8    7|          csillag fenn ragyogott az égen, láthatta jól, hallgatott
 9    7|      holdsápadtan függött a fekete égen, holt csillaga a kerek mindenségnek.~ ~*~ ~
10    7|       sziporkázva szaladt végig az égen, és aláhullt.~ ~Az ember
11    7|      álmaimból, hogy megmutassa az égen ama vérfoltokat, miket kívülem
12    9|            melyik lát csillagot az égen; ha lát valamelyik, az élni
13    9|        látják-e azt a csillagot az égen?~ ~Három közülök semmit
14    9|        ismer minden apró mécset az égen, majd ő meg fogja mondani,
15   11|             repültek az elsötétült égen, sűrűen hullva a cserje
16   12|    gyönyörű volt. Kelő nap, keleti égen; egy elmúlt éjszakai eső