Rész

 1    9|            legjobb barátaink egyike, Davidson.~ ~Már éppen keresésére
 2    9|        fejemet éppen nem, - viszonzá Davidson mosolyogva - hanem a szívemet,
 3    9|       közülünk, egy eszmét kapva meg Davidson beszédéből, - hogy az a
 4    9|               kérdezősködék a fiatal Davidson, ki eddig gondolataiba elmélyedve
 5    9|           láttuk a csillagot, Smith, Davidson és Drumfield fényesnek,
 6    9|     elrontott utakat helyrehozhatni, Davidson parancsot kapott a Saul-templomhoz
 7    9|              leölték.~ ~- Hol maradt Davidson? - kérdé a colonel a megmenekültektől.~ ~-
 8    9|          emelkedve föl ágyamban.~ ~- Davidson, kinek levágott fejét valamennyien
 9    9|           ment a parancsnok? - kérdé Davidson, s egész lényegén valami
10    9|      virrasztott volna.~ ~És valóban Davidson arca tegnap óta úgy elváltozott,
11    9|          kell, mert orvosa vagyok.~ ~Davidson két tenyerébe hajtá szenvedő
12    9| szabadítására szükségem.~ ~- Kétlem, Davidson barátom, mert akik a Saul-templomon
13    9|              lógtak le nyomában...~ ~Davidson figyelni kezde az elbeszélésre. ~ ~-
14    9|        egyebet is, - sóhajta magában Davidson.~ ~- "Minek köszönhetem
15    9|             is utána nevettünk; csak Davidson bámult hallgatagon maga
16    9|        négyen maradtunk élve: Smith, Davidson, Drumfield és én. Magam