Rész

 1    1|       és humanissime Karassiay Áron.~ ~Az első szép, ártatlan,
 2    1|        az ablakba megüté, amin Áron kétakkorát nevetett.~ ~E
 3    1|   verset elolvashatná! - mondá Áron. ~ ~- Hm! - felele rá József. (
 4    1|      hiszen az könnyű - felelt Áron. - Innen az ablakból le
 5    1|        kerítésen éjszaka?...~ ~Áron maga is megijedt e szóra.~ ~-
 6    1|      padláson.~ ~- Hozd elő.~ ~Áron elment a kötélért, egy gerundiumból
 7    1|        verset a rózsák közé, s Áron markában újra felemelkedék
 8    1|      Belépett. Sem József, sem Áron nem mert rá felpillantani,
 9    1|   rohant le a lépcsőkön; utána Áron és utána a többiek mind;
10    1| Bórembukk, sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike lovon
11    1|           No, labanc! - kiáltá Áron utolérve az egyiket - itt
12    1|        szólt volna az, megkapá Áron kezében a fütyköst, s ki
13    1|  akarta azt abból csavarni; de Áron is jól megfogá azt két kézzel,
14    1|      nevem is cifrább - felelt Áron -, az én nevem pedig Ka-ras-siay!~ ~-
15    6|           ez volt mostan Gábor Áron,... emez volt az ellenségé,...
16    6|        mind elhullottak. Gábor Áron is elesett, ágyúi is ott