Rész

 1    1| pajkosságból.~ ~Ezek a diákok, ó, ezek a nagyenyedi diákok
 2    1|       bele nagy áhítatosan... "Ó, Istenem, milyen gyönyörű",
 3    2|       igen komoly felelet.~ ~- Ó, bizony, te tréfálsz! Egy
 4    2|      hallatszott a távolból.~ ~Ó! nincs valami ilyen vérizgató
 5    2|    megfogta volna a fülét.~ ~- Ó, uramistenem! - sóhajta
 6    2|        jobban elmondják neki: "ó, ne halld meg ezeket, hiszen
 7    2|     magyar nem fog tudni soha. Ó, uram, tudjuk mi azt jól,
 8    6|      cserébe a szárnyak...~ ~- Ó, ne mondd. Hányszor adtam
 9    6|         hanem föl az égbe.~ ~- Ó, tehetném bár! - sóhajta
10    6|         Lesz-e bátorságod?~ ~- Ó, örülni, vigadni fogok!
11    9|            A gonosz lelkekkel. Ó, ne tessék nevetni. Önök
12   11|   simul anyjához közelebb.~ ~- Ó anyám! Hallod e lármát?
13   11|    tova, ha félsz hallani.~ ~- Ó nem tova, ott szeretnék
14   11|        császár elé lépett.~ ~- Ó, még nem nyerted azt el, -
15   13|       gondold meg szándékodat, ó hatalmas uralkodó, és ha