Rész

 1    4|                           Sonkolyi Gergely~ ~ ~ ~ ~Denique - mi tűrés-tagadás
 2    4|          biz az én kedves Sonkolyi Gergely urambátyám mokány egy ember
 3    4| tulajdonképp az én kedves Sonkolyi Gergely urambátyám, egy jókora vargabetűt
 4    4|        kedves urambátyám, Sonkolyi Gergely. - Isten nyugossza meg szegényt! -
 5    4|     nemzetes és vitézlett Sonkolyi Gergely, Isten nyugosztalja meg
 6    4|        ablakunkon, hogy mikor megy Gergely úr a nyúlháborúba, - azonnal
 7    4|       Nemzetes és vitézlő Sonkolyi Gergely urambátyám állt előttem,
 8    4|            a maga szemeit? - Szent Gergely apostol! Hisz maga szürkehályogot
 9    4|      Hozott Isten, öcsém! - kiálta Gergely bátya - hát ilyen későn
10    4|            Semmi idestova, - szólt Gergely bátyám; és egy vágással
11    4|     Szüntelen lovalta amaz idő óta Gergely bácsit ellenem és Esztike
12    4|            szólt, odaintve magához Gergely bácsi, - eredj csak utána, -
13    4|         siettem a kertbe vissza.~ ~Gergely bátyámnak már ekkorra szinte
14    4|       fogadok ám akármibe, - mondá Gergely bácsi, - hogy az a leány
15    4|         érte mind a ketten - mondá Gergely bácsi, kezembe adva Esztike