Rész

 1    1|           fel, szemre-főre egymáshoz annyira hasonlatos, hogy máig is
 2    1|      sajátságos fiúk voltak.~ ~Amint annyira vitte a kálvinista gyerek,
 3    1|       iszonyú fóliánsai közé, azokba annyira el tudott veszni, hogy gyakorta
 4    1|            javítaná az utóvilágot.~ ~Annyira vivé pedig az ellenszenvét
 5    1|        nevetett.~ ~E kínjai közepett annyira vivé a gonosz kísértő a
 6    1|            jó nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak fogyatkozva élelmiszerekben,
 7    1|            is felőled, a buta népség annyira fél a fegyveres néptől,
 8    2|         fújtam a nagy trombitát, ami annyira megtetszett a generálisomnak,
 9    2|      visszavonulók üldözésére; Lajos annyira közel volt hozzájuk, hogy
10    2|             alá nem ért, ott meg már annyira elmaradtak mögötte, hogy
11    2|             Daczosné asszonyom pedig annyira oda volt félelmében, hogy
12    3|             félórai conversatió után annyira beleszerelmesedett, hogy
13    8|       hiénához; hosszas magányságban annyira elszokott a beszédtől, hogy
14   10|         hanyatlania; s ezúttal aztán annyira erőt vett rajta a fájdalom,
15   11| bambuszbokrokat.~ ~Odenath figyelmét annyira elfoglalta e munka, hogy