Rész

 1    3|          egypár fiatalembert, ki szüntelen a fülébe kiabált, hogy keljen
 2    4|          az utcára, mely ablakok szüntelen virító sárgarépa-, muskátlibokrokkal
 3    4|         udvarát.~ ~A kilenc agár szüntelen ott strázsált a pitvarajtóban,
 4    4|       maradt agarakat ez idő óta szüntelen ütötték-verték, mit nem
 5    4|      hogy mintegy padlásablakok, szüntelen friss levegőt szolgáltassanak
 6    4|         késő este volt, s én még szüntelen odaáltal. Künn esett az
 7    4|        bennünket a boldogságból. Szüntelen lovalta amaz idő óta Gergely
 8    7|           halál...~ ~Egy idő óta szüntelen a halál eszméi bántanak.~ ~
 9    8|        egy meleg forrás, fölötte szüntelen nehéz, kék gőzök lebegnek,
10   10| félszemmel mindig rávigyázott, s szüntelen uzusba tartá fölötte paterfamiliási
11   10|          maradt meg.~ ~Asztalnál szüntelen szemére hányták a nagyon
12   10|  vasládát, s azt felnyittatá egy szüntelen nyakán függő kulccsal.~ ~
13   10|        az egész menet alkalmával szüntelen sarkában volt a gyászos
14   11|         a galambok szerelme, kik szüntelen turbékolnak, csókolóznak,