Rész

 1    1| nyoszolyáikban, elgondolva, hogy mily bölcsen elháríták városuk
 2    4|          Mint tudott dörömbölni! mily okos volt! hogy fel tudott
 3    4|    zörgött, hogy ebéd ideje van! Mily szépen tudta megenni a kávét
 4    4|         kapom, elájul szegényke; mily sebesen dobogott a szíve!
 5    6|         hallván a sírást, kérdé, mily sírás az?~ ~- Elveszett
 6    7|   szívektől, az éghez ily közel, mily magas sejtések születtek
 7    7|         világon... nézd: e virág mily kellemmel tudja megnyitni
 8    7|         s lángoltak föl az égre, mily nagyszerű szép volt!~ ~Emeletes
 9    7|    szerekkel, s odábbállt velök, mily nagylelkűség!~ ~*~ ~Pompás
10    7|        vég nélküli iszonyú lény, mily kínzó még álomnak is a te
11    7|      tizenharmadikat. Ha tudnám, mily sorba vagyunk nála fölírva?~ ~*~ ~
12    7|        ide sorba temetve vannak, mily gazdagok lehettek egykor!
13    7|     drágakő és a büszkeség arca! Mily nagyra lehettek zsellérhatalmukkal,
14   11|    elvonult.~ ~Mennyi lélekerő s mily női gyöngédség kellett arra,