Rész

 1    2|      itt van ám a selyemposztós úrfi is, s együtt szenvedi a
 2   10|  Harminchat - igazítá helyre az úrfi.~ ~- Az a harminchat ökür! -
 3   10|     magam vagyok, - viszonzá az úrfi, nyakát tekergetve nagy
 4   10|         A kalmárnak tetszett az úrfi látogatása, s ha ez olyankor
 5   10| felsikoltva kapott szivéhez. Az úrfi kötelességének tartá a rögtöni
 6   10|          nem egyszer taposva az úrfi tyúkszemeire, ki szintén
 7   10|  környezett hajadon. Kétszer az úrfi kapta el; akkor csakhamar
 8   10|      szerinti bámulásában.~ ~Az úrfi gyalog sétálván haza a temetőből,
 9   10|         nem volt halovány.~ ~Az úrfi durcás pátosszal lépett
10   10|        Miért jöttem? - szólt az úrfi, teátrális indulattal markolva
11   10|   láttál olyat! - kiálta fel az úrfi, egészen kihozva a textusból.~ ~-
12   10|      Nem ismerjük egymást.~ ~Az úrfi hátralépett, karjait összefonva
13   10|      késsék ön a leckéről.~ ~Az úrfi szemlesütve rohant ki a