Rész

 1    6|          üldözte már akkor is a sors, - nem maradhatott régi
 2    6|     itt-amott letelepedett, - a sors viharjai onnan is kizaklatták, -
 3    7|       adhatsz nekem, mindenható sors, a kínokért, miket fejemre
 4    7|     homlokán miatta, hordozta a sors balkezét miatta, hordozta
 5    8| oldaláról űzött ide engesztelen sors, szenvedélyt érzett a hölgy
 6    9|         nálok nélkül is. Akik a sors vakságában hisznek, kitörölhetik
 7   10|  válogatott és soha nem hallott sors csapása be nem fejezte.~ ~
 8   11|            És én egyszerű nő. A sors, mely előttünk áll, mindkettőnkre
 9   11|     férfinak születtek volna, a sors rabszolgákat alkotott belőlök.
10   11|        Sándornak Dáriust adta a sors, nekem Sapor királyt!~ ~
11   11|      neked erős karokat adott a sors, neki gyönge szivet. Eredj
12   11|   Vesztünk közelget. Ellenünk a sors. Szövetségeseink egyenkint
13   12|      hunyta szemeit.~ ~Másnap a sors úgy hozta magával, hogy